Budapest, 2018. (41. évfolyam)
5. szám, május - Kiss Bori: EMANCIPÁCIÓ - Laci báró magyarsága
BUDAPEST 2018/05 22 EMANCIPÁCIÓ A huszadik századi magyar történelem egyik leggazdagabb, gazdasági súlyán messze túlmutató jelentőségű újnemesi családja volt a Deutsch, Hatvany-Deutsch , majd Hatvany család. A vagyon mellett a famíliára jellemző tehetség, elhivatottság, szorgalom és szociális érzékenység emelte őket az arisztokrácia körébe, lehetőséget adva a magyar irodalom, kultúra és tudomány bőkezű támogatására, létrehozni olyan vállalkozásokat, folyóiratokat, támogatni olyan szerzőket, amelyek és akik nélkül a modern magyar irodalom nem lenne az, ami. Magyarországi történetük Deutsch Ábrahám mal, a Kőszegről Aradra áttelepülő kereskedővel kezdődik. Szatócsüzletet nyitott, ahol szövettel, gyapottal és gabonával kereskedett. Idővel a gabonakereskedelem vált az üzlet fő profiljává, a család későbbi vagyonának alapjait ezzel teremtette meg. Fia, Ignác (1803–1873) szintén terménykereskedő volt, eleinte apja üzletében dolgozott, ám csakhamar önállósította magát. Az 1820-as években cukorfinomítót létesített a városban. Őt tekinthetjük a biztosítási üzletág egyik hazai megteremtőjének is, 1838-tól egy trieszti társaság helyi kirendeltségének volt a vezetője. 1848–49-ben nemzetőrként vett részt a szabadságharcban. Az 1850-es, 60-as években több vasútépítés fővállalkozója volt, jelentős tőkével szállt be a Concordia Gőzmalom alapításába. „A »Deutsch Ig. és fia« családi cég a terménykereskedelemből emelkedett a magyar malom- és cukoripar koronázatlan királyává” – kezdi a vagyont megalapozó céget ismertető írását Kövér György . Az Aradon még csak Deutsch Ignác jogán üzletelő kereskedés 1856-ban Pesten már „Ig. Deutsch und Sohn” néven bejegyzett vállalat. Az alapítás és szerzés jegyében működik. Ezekben az évtizedekben kerül a család tulajdonába többek között az Arad megyei butyini, a Nógrád megyei bujáki, csóri és kozárdi birtok, a nagysurányi cukorgyár és velük egy időben a Nádor utcai ház, mely később Hatvany Lajos és testvérei szülőháza, a cég pesti központja, lakásuk lesz. Ekkortájt, 1867-ben vásárolják meg 460 ezer forintért a hatvani kastélyt is, melyet még Grassalkovich Antal épített 1754–57 között. Az épület és a körülötte levő földbirtok 1841-ben a bankár Siná ék tulajdo nába került. Tőle vásárolták meg, alig több, mint húsz esztendő után, az akkor már elhanyagolt állapotban lévő kastélyt és a hozzá tartozó uradalmat. A környék igen jó gabonatermő vidéknek számított, újabb hasznos befektetésnek látszott. A Hatvany-Deutsch família 1867 és 1945 között meghatározta Hatvan városának életét, a település képletesen és fizikai értelemben is „felke-Laci báró magyarsága 1867: XVII. t.-c. 1. §. „Az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyaránt jogosítottaknak nyilváníttatnak. 2. §. Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik.” A két rövid mondat, száz évek küzdelmeinek lezárása, amely küzdelmek során a magyarországi zsidóság emancipációjáért érvelt, tárgyalt, s tett konokul újabb és újabb lépéseket. 1867. december 27-én az uralkodó szentesítette a törvényt, amely 1868. január elsejével – százötven esztendeje – hatályba lépett. Olyan új helyzetet teremtve az ország s Budapest izraelita vallású pogárainak, amelyben nem vol többé kérdés, van-e bármi jogi természetű akadálya annak hogy kiteljesíthessék tehetségüket. Hogy elismerést szerezzenek maguknak, olykor nemzedékek óta itt élő felmenőiknek, hogy beírják nevüket egy szakma vagy éppen a város közössége, akár a nemzet történetébe, hogy fiaik, egzisztenciájuk örökösei, fényes pályát futhassanak be. Ennek a folyamatnak egyik példája volt a Hatvany család életútja.
