Budapest, 2018. (41. évfolyam)
5. szám, május - Buza Péter: DÍSZMAGYAR - A mágnásszabó
BUDAPEST 2018/05 20 díszmagyar Mint ahogy erről az alábbi hírlapi tudósítás (Pesti Napló, 1927. 07. 19.) is beszámol: „Miből él a szabó? ...Schäffer János belvárosi szabócég mint főszabászt alkalmazta Dubány Lajos szabómestert, akinek járandósága a fizetésen kívül az üzletből elszállított készáru vételárának öt százaléka volt. Ennek a százalékos részesedésének egyötöd részét jogosult volt Schäffer annak biztositékául visszatartani, hogy Dubány a szerződést fel nem mondja és kötelezettségeit pontosan teljesiti. Ugyanitt állott alkalmazásban Dubány menyasszonya is, aki miatt Schäffer [itt már az özvegyről van szó – B. P.] utóbb bizalmatlankodni kezdett a főszabász ellen és Bécsből más elsőrangu szabászt akart szerződtetni. Dubány, mikor erről értesült, a Kígyó ucca 4. számu házban üzlethelyiséget bérelt magának, hogy külön üzletet nyisson. Közben megjött az új főszabász Bécsből, akinek próbaszabás végett Schäffer átadott egy szövetet, a szabás azonban csak úgy sikerült, hogy Dubány a hibákat kijavitotta. Schäffer erről nem tudott s a főszabászt szerződtette, Dubány pedig a bérelt üzlethelyiségben üzletét megnyitotta. Ide követték őt alkalmazottai közül többen ... és volt főnökének számos megrendelőjét a maga részére megnyerte. Schäffer ezek után tisztességtelen verseny útján okozott kár cimén 100 millió korona erejéig pert inditott Dubány ellen, a budapesti törvényszék azonban ma hozott itéletével a keresetet elutasitotta. Az ítélet indoklása szerint az üzleti verseny tisztességének felülbirálásánál tekintetbe kell venni a szakmát. Az úriszabóság, különösen az oly előkelő megrendelőknek dolgozó úriszabóság, mint a feleké, akiknek üzlete emeleten és az utca közönségére alig feltünő módon van elhelyezve, nem a szomszédokból és a környékről, mint a sarki fűszeres, borbély vagy kisvendéglő, vagy a foltozó szabó és a suszter, de nem is az uccáról, mint a feltünő és nagy kirakatokkal rendelkező ékszerkereskedő vagy divatáruscégek [szerzi vevőit – B. P.] ... Ilyen körülmények között az alperesnek az a cselekménye, hogy ók óta őrzi, drágábban adhatja, szívesebben rendelik majd meg a díszöltözéket. Kiutazott Angliába, olcsón felvásárolta a 350–400 éves katolikus miseruhákat, amelyekre az anglikán egyház papjainak már régóta nem volt szükségük, és azoknak az anyagából varrt. Nagy híre támadt a dolognak, s nagy áruk lett ezeknek a remekeknek. Megrendelői ráadásul elhalmozták ajándékokkal. Az egyik Zichy pél dául két remek hátaslovat adott. Zsidói tanyáján tartotta azokat persze, ahonnan sokszor indult maga is vadászni főrangú ügyfeleivel a gödöllői dombság vadgazdag vidékére. Csodálatos hely volt a tanya. Völgyben a házak, a négyszobás nyaraló is, az Egres patak partján, annak egy helyütt tóvá szélesedett a vize, közepén kis, mesterséges szigettel. Az egyik domboldalon szőlő, a másikon erdő, odébb szántó, gazdasági udvar, tehenek, lovak. Végállomás: a padlás F. Dózsa Katalint, a történelmi textíliák tudósát szembesítettem az Angliából hozott speciális anyagok legendájával. Bársony, selyem, damaszt. Biztosított: ha a 16-17. században készítették ezeket (minden esetben más-más módon szőtt selyemről van szó), épségüket nem fenyegették a múló évszázadok. Vagyis a történet éppenséggel hihető. A „mágnásvilág állandó szabója” címet elnyerő Schäffer János (Tompos Lilla: Díszmagyar) 1915-ben, 57 évesen halt meg. A tanyá ja falujának temetőjében kialakított kriptában nyugszik. Feleségét, Mráz Annát is itt kísérték utolsó útjára a harmincas évek végén, 1940 körül. (A település eredeti neve a Csáky család Zsidó nemzetségére utal, 1943-ban változtatta Vácegresre Endre László , a megye 1946-ban felakasztott nyilas alispánja.) A céget – komoly műhely volt sok évtizeden át, több szabásszal, főszabásszal (Harcsa Béla, Dubány Lajos ), tucatnyi alkalmazottal – ura halála után özvegye vezette a húszas évek végéig. Ezek már korántsem díszmagyaros évek. A működés paramétereit is érinthette, hogy Mráz Anna a szakmához nemigen értett. Néhány kisebb botrány is előfordult olykor. Schäffer kuncsaftjai (első méretfelvételük időrendjében) 1882–1915 között Gróf Apponyi Lajos • gróf Andrássy Sándor • gróf Apponyi Antal junior • gróf Andrássy Ákos • báró Aczél Elemér • gróf Almássy Imre • gróf Andrássy Géza • gróf Andrássy Károly. gróf Andrássy Manó • gróf Apponyi Antal senior • gróf Apponyi Gyula • gróf Andrássy Géza • báró Ambrózy István • gróf Apponyi Henrik • gróf Attems Mór tábornok • báró Appel Jenő • gróf Almássy Dénes • gyoroki Andrényi Károly • gróf Apponyi Rezső • legijfabb gróf Apponyi Antal • gróf Apponyi Sándor • gróf Andrássy Imre • Antos István • Auer Gyula • báró Ambrózy Andor. gróf Andrássy Mihály • gróf Andrássy Gyula • báró Abele Tibor • Antos János leánya (nadrág , „zsebek nélkül , gombok oldalt”) • gróf Andrássy Imre • Adler Siegfried • Báró Abele Egon • gróf Andrássy Alajos • őfensége Auguszta főhercegné • gróf Almássy Manó • Auer Albert • gróf Almássy Kálmán • gróf Andrássy Ákos • gróf Almássy Imre • Ábel Gyula • ifj. gróf Almássy Imre • Dr. Bende György • dr. Brém János • dr. Bán Ágoston • gróf Batthyány István • Bárczay Gábor • Bárczay Sándor • Beöthy Pál • Bajza Aladár • Bauer Antal • Bíró Albert • dr. Bésán Kornél • Betegh Sándor • Borcsiczky László • Bosnyák Zoltán • Beretvás János • Beliczay Tibor • Baumgarten Ignác • dr. Bakács Béla • Blaskovics Ernest • Buttykay Viktor • Babics József Bruk Albert • báró Bánffy János • idősb gróf Bélali Kálmán • Balázsházy Iván • ifj. Berczelly Jenő • ifj. Andrássy Gyula
