Budapest, 2018. (41. évfolyam)
5. szám, május - Buza Péter: DÍSZMAGYAR - A mágnásszabó
BUDAPEST 2018/05 18 díszmagyar 1906-ban vásárolja meg Schäffer János és neje, Mráz Anna azt a Királyi Pál (akkor Lövész) utcai kis földszintes házat (77.900 aranykoronáért), amelyet aztán sürgősen le is bontanak, hogy a helyére Prokisch János sal megter veztessék s fölépíttessék háromemeletes, gangos bérházukat, amely aztán évről-évre 20 ezret fial a bérbeadónak. Amikor évtizedekkel korábban új házasként ide, a Lövész utca 8-ba költöztek, otthonuk pár tucat lépésnyi szomszédságában, a Kecskeméti utca 1. szám alatt már bérelték Hegyesy Mátyás ma is álló impozáns sarokházának első emeleti helyiségeit. Éppen a ház elhelyezkedése, kitűnő üzletet ígérő adottságai vonzották ide az ifjú szabómestert. Aki karrierre vágyott. De erre, üzletnyitásra legény-lakóhelyén – a külvárosi József utca 10-ben vagy annak közelében – aligha találhatott lehetőséget. Annál inkább itt, a régi és gazdag város szinte kellős közepén. 1906-ban Schäffer, a mágnásszabó már pályája zenitjén jár. Meghódította a szakma csúcsait. Impozáns bérháza mellett birtokolja a mai Vácegres (akkor Zsidó) határának kétszáz magyar holdnyi területét, kényelmes életet él, majorságával messze környék legbefolyásosabb munkaadója. Dől hozzá a pénz, szinte számolatlanul. Kuncsaftjai nemcsak előkelőek, de gazdagok is. Többnyire kőgazdagok. Egykori méretkönyvének csak az első három betűjét – a-tól c-ig – volt lehetőségem – a vevői, megrendelői kör összetételét megvizsgálandó – átnézni, de csak ezen a nagyjából tucatnyi oldalon is mintegy hatvan arisztokrata neve tűnik fel: hercegeké, grófoké, báróké. Az erre a három betűre alapozott óvatos, bár hipotetikus statisztikám szerint működése bő három évtizedében mindösszesen legalább négyszázan lehettek a vele üzleti kapcsolatban álló mágnások! (És valamivel kevesebben további fontos-rangos polgári személyek.) Elfelejtett méretek Schäffer 1858-ban született a Torontál megyei Máriaföldén (Marienfeld, a mai román Temes megyében Teremia Mare). Gyakorlatilag színtiszta német település, az itt élők ükjeinek nemzedéke foglalta el a pusztává vált területet az 1770-es években, mindnyájan Vesztfáliából, Elzász-Lotharingiából érkeztek. Amikor a derék és ambíciózus szabólegény 22 évesen elindul meghódítani Pestet és a világot, a nagyközség közel 2500 lelket számlál, de az meggyőzően látszik, hogy a magát igényesnek gondoló mesterjelöltnek otthona és vidéke nem kínál igazi távlatokat. Ahogy aztán karrierje hajója kiköt a nagyvárosban, szinte azonnal belebotlik a szerelembe. Majdani asszonya, Anna a közeli Stáció utca 43-ban él édesapjával, Mráz Ferenc nyugalmazott tatai postamesterrel. Egy évre rá, 1881-ben, összeházasodnak, s az ifjú férj 1882-ben megalapítja hamarosan elhíresülő cégét, Belváros, Kecskeméti utca 1. szám alatt jegyezve be az úri szabóságot. Mostanában kezdenek összesűrűsödni az évek az emlékezetemben, sehogy se tudom dátumhoz kötni, mikor találtam meg méretkönyvének néhány pusztulásra ítélt lapját. Harminc esztendeje történhetett talán? Rekkenő kánikulai délután tartottam az ELTE jogi karának klasszikus közpalotája felé, s pillantottam meg vizaví azt a sittes konténert, amelynek felső rétegét bomló háztartási zöldséghulladék koszorúzta. S a rothadó paradicsom alatt felsejlettek egy különös formátumú, idő öregítette füzetféle cérnával összefűzött ívei. Éppen tatarozták a Kecskeméti utca 1. szám alatti Pan József tervezte, 1867-ben épült bérpalotát, talán a padlásról érkezett ide ömlesztve a bontott anyag meg a kitakarított belső tér rég elfelejtett lomjai. Kicsit haboztam csak, s kihúztam a papírokat a zöldség alól – soha nem bocsátom meg magamnak, hogy nem túrtam mélyebbre is a konténerben –, s azóta birtoklom Schäffer János szalonja méretkönyvének A-tól C-ig terjedő oldalait. Ezen a télen vettem elő újra, s próbáltam utána járni, mi is került hozzám akkor váratlanul. Régóta izgattak az ismeretlen részletek. Először is az például, hogy meg tudom-e fejteni a neveknél rögzített méretfelvételi rendszert, hogy így tisztába jöhessek, mondjuk A mágnásszabó Ez a történet egy sittes konténer megkutatásával kezdődik. Majd hosszan tartó szünet után ugyancsak hosszas nyomozómunkával folytatódik. Sok kérdésre választ kaptam, főleg azokat tartom fontosnak, amelyek egy kihalóban lévő jeles szakma történetét kiegészíteni szolgálnak rég elfelejtett adatokkal. De leginkább azt az összképet, amely láttatóan rajzolja meg a boldog békeidők karrier-hangulatát. A pesti polgárosodás dicső korszakát. Egy fejezetben – most. Lesz ugyanis folytatása. Hamarosan visszatérek a Schaffer-Zachár család sorsának egy újabb novellájával. Schäffer Jánosné 1906-ban. A mesterről nem került elő fotó
