Budapest, 2018. (41. évfolyam)
5. szám, május - Jolsvai András: Angyalarcok
14 BUDAPEST 2018/05 Angyalarcok Minden angyalföldi, aki legalább egyszer elmúlt már negyven éves, jól ismeri a hajdani slágert, Forrai György és G. Dénes György szerzeményét, az A mi utcánk óh, be szép...-et. Nos, a mi utcánk, melyet sétánkhoz választottunk, s melyet Klap ka György tábornokról, a komáromi vár legendás védőjéről neveztek el, mégpedig még életében, 1890-ben (a tábornok két év múlva halt meg), néhány évtizeddel ezelőtt nyugodtan pályázhatott volna a dalbeli szerepre. Hosszúságban nem veszi fel a versenyt a legtöbbel Angyalföldön, négy saroknyi az egész, a Váci útról indul és – a Kassák Lajos utcánál könyökben kissé jobbra fordulva – a Tüzér utcáig folytatódik. De bármilyen rövid legyen is, születése óta több arca van. (Volt, és mint látni fogjuk, lesz is.) Induljunk a Váci út felől, s nemcsak azért, mert az utcaszámok is itt kezdődnek, hanem mert nem kell attól tartanunk, hogy az erős kezdés ezúttal megbosszulhatja magát. Torkolata ugyanis egykor a magyar ipar fellegvára volt. (S ha már képzavar, legyen kövér: az utca két oldalán, a Váci úton, e fellegvár két ikerbástyája állott.) Voltaképpen e két telek – a Váci út 43. és 45. – történetének felelevenítésével meg lehetne írni a pesti gyáripar fejlődésének egyik legszebb fejezetét. (Többen meg is tették, például Bencze Géza , kinek hézag pótló munkáját – Váci út, a magyar gépipar főutcája – magunk is haszonnal forgattuk.) A Váci út 43-ban működött például Fuchs Gábor mérleggyára, amely 1924-ben vette fel az Első Magyar Tizedes, Százados és Hídmérleggyár Budapesten Részvénytársaság nevet, mely cég aztán, számos átalakulás és tulajdonos- és rendszerváltás után Hódmezővásárhelyre költözött, igaz, akkor már Metripondnak hívták. A gyárépületből se sok maradt meg, az utcára néző egykori egyemeletes irodaházból alul üzletek, felül lakások lettek, s maradtak is egészen a legutóbbi időkig, hogy aztán mára egy új építkezés betemesse az egykori ipartelep hírét és porát. A Klapka utca túloldala (azaz a Váci út 45.) még híresebb volt valamikor. Hiszen itt állott egykor a Schlick-féle vasöntöde és gépgyár, amelyet az ipartörténet szerelmeseinek nemigen kell bemutatni: az Országháztól a Nyugati pályaudvaron át a Bazilikáig minden (vagy szinte minden) akkor emelt épület vasszerkezetét itt készítették, s itt öntötték a korabeli szobrok javát is, például a Roosevelt (bocs, Széchenyi) téren látható Deák-szobrot. Ez a gyár fénykorában (amikor már a Nicholsonnal egyesült) hatezer munkást foglalkoztatott, hogy aztán beleolvadjon a Ganz gyárba, és így Múlt, félmúlt és jövő
