Budapest, 2018. (41. évfolyam)

1. szám, január - Korsós Zoltán: EMANCIPÁCIÓ - Preparátorból igazgat

BUDAPEST

2018 január

10

Népbiztosság, majd rehabilitáció

Úgy tűnt, tudományos pályája csúcsára érkezett. De kirobbant az első világháború, a vereség után az őszirózsás forradalom, majd pedig a tanácsköztársaság. Még a Berinkey-kormány idején Kunfi Zsigmond közoktatásügyi miniszter bízta meg egy új természettudományi múzeum megszervezésével – ismeretes, hogy amíg a millennium idején a hatalmasra gyarapodott Nemzeti Múzeum legtöbb osztálya önálló épületet kapott, a természetrajzi gyűjtemények (mint később is oly sokszor) kiszorultak a költségvetésből. Lendl már a tanácsköztársaság rövid fél éve alatt készítette el „Az új természetrajzi és néprajzi múzeum tervezetét”, hozzá egy gyönyörű, szecessziós épü

let rajzát, amelynek helye a Vérmezőn lett volna. Az építkezést el sem kezdték, mint a tanácsköztársaság tanügyi népbiztosát megbízták az önállósult néprajzi osztály igazgatói tisztségével. A proletárdiktatúra bukása után hiába mondott le azonnal erről a hivataláról, „tanúsított magatartása miatt” megfosztották az állatkerti igazgató

ságtól. Kizárták az Akadémiából és a Természettudományi Társulat tagjai sorából is. Klebelsberg Kunó 1920-ban mégis őt bízta meg megint az új múzeumtervek elkészítésével. Lendl munkája csak 1931-re állt össze – közben hatálytalanították elmozdítását, és visszakapta állatkert-igazgatói állását, amelyet 1926-ig, nyugdíjba meneteléig be is töltött. A grandiózus munka „A Természettudományok Temp

loma. Alapvető gondolatok a Magyar Természettudományi Múzeum megszervezéséhez” (1931) címet viselte, s a múzeumnak a Lágymányoson, tudományos kertek övezetében történő létesítését vizionálta – bár már korántsem olyan tetszetős épületben, mint a vérmezői volt. Pártfogója, Klebelsberg 1932-ben elhunyt, Lendl reménye, az új múzeum terve ezzel végleg szertefoszlott... Felesége nagyon beteg lett, fia már a tízes évek végén Németországba költözött, itt alapított családot, később Argentínában telepedtek le. Az idős házaspár Keszthelyre költözött. Az asszony Hévízen remélt gyógyulást, 1939-ben halt meg. Lendl Adolf még három évig élt Keszthelyen, a Balatoni Múzeumba járogatott be, amíg 1942. szeptember 25-én utol nem érte őt is a halál. Akadémiai tagságát csak posztumusz: 1989-ben kapta vissza, amikor teljes mértékben rehabilitálták. ●

A sorozat a MAZSÖK támogatásából valósult meg.

Lendl Adolf és felesége 1937-ben a keszthelyi mólón

Gyíkok Törökországban (1906)

A Természettudományi Múzeum terve a Vérmezőre (1920)

A Természettudományi Múzeum terve a Lágymányosra (1931)