Budapest, 2018. (41. évfolyam)
3. szám, március - Elek Lenke: MÁS KOR – MÁSKÉNT - Bőrönd Ödön meg a Westend
BUDAPEST 2018 március 27 dalmi státuszát, ugyanakkor azt is, hogy a világjárás feltartóztathatatlan. Családi megbecsült társak lettek, amelyek, olykor szó szerint, megjárták a hadak útját.Tudnának mesélni... És mesélnek is. Olyannyira, hogy a szívnek valamiért kedves, száz éves darabokat is van, aki szívesen felújítja, pontosabban felújíttatná. Ha nem akadna már belőle a padláson, a pincében, de a Vaterán is többszáz darab vár eladásra. Amennyiben valaki az újjávarázslás – vagy a rendelés – mellett dönt, akkor lép színre főhősünk. A kreatív emberekből, dolgozzanak akármilyen beosztásban, előbb-utóbb előtör a fantázia. Ottó szerencsésnek mondhatja magát, hiszen a marketing hazai pionír időszakában már megcsillogtathatta ötleteit, sziporkáit. A Skála volt az első cég Magyarországon, ahol vevők voltak az itthon még soha nem látott-hallott reklám- és PR-megoldásokra. Ma már nem áll az a régi budai Skála, ahol annak idején kezdte, de az a stáb, amely elindította az első szocialista vállalkozást, többnyire együtt maradt a mai napig. – Hogy kezdődött? – Mindig szerettem a régi patinás tárgyakat, az oldtimer kocsikat. Egyszer kimentem az Ecserire, és elkezdtem felvásárolni az ott talált majd másfélszáz, akkor még fillérekbe kerülő bőröndöt. Mire a piac végére értem, már kétszer annyiba került egy-egy darab – híre járt, hogy itt egy őrült, aki ezekbe beleszeretett. Nem bántam, tudtam, hogy mindegyik gazdájára talál majd, ha megszépül. – Itt az irodában, a polcokon szinte csak kicsi, vállra akasztósokat látok. – Igen, ezek nem a repülőgépre feladható típusok... – miközben beszélgetünk, Ottó az asztalra fektetett, talán ötven évesnél is régebbi bőrtáskából szedi elő a prospektusokat. Van, amelyiken a négy Beatles jellegzetes gombafejét látom, egy másikon a villányi borvidék lankáit, vagy egy tucatnyin Budapest nevezetességeit. Ilyeneket kellene árusítani a szállodák „shopjaiban”, nem giccses szuveníreket... fut át az agyamon. De hopp, itt vannak a távoli világvárosok is, lehet választani, New Yorktól a tulipános Amszterdamig, kinek melyik áll közel a szívéhez Eleinte csak a régieket alakította át, de ma már akkora az igény, hogy a retro vulkánfíberekkel nem tudná kielégíteni az igényeket. Egyszer megbízta egy bank, hogy készítsen ilyet a partnereinek – és soha nem volt még náluk akkora sikere karácsonyi céges ajándéknak. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy két rúd finom bejglit is belerakott egybe-egybe az alkotó, édes meglepetésnek. Az is előfordult, hogy a Westendben lévő üzletbe betoltak kerekesszéken egy urat, aki nézelődött, nézelődött, majd rendelt aznap estére nyolcvanat, és kérte, hogy estére szállítsa a kollekciót a Four Seasons-be. Nos, ekkor már sejthető volt, hogy az úr legalábbis – sejk... Meg is hívta őt Dubajba, a közel-keleti meseországba, és összebarátkoztak. Az egyik leghelyesebb táska éppen az Emirates légitársaság logóját viseli – ez a világ egyik legnagyobb légitársasága, amelynek bordó kalapkás, fehér fátylas stewardessei minden szépségversenyen dobogós helyezést érnének el. A reptéren még a légitársaságok alkalmazottai is irigykedve nézik azokat, akik ilyennel a vállukon igyekeznek a gate felé. Ahhoz persze, hogy valaki pár óra alatt ekkora rendelést képes legyen teljesíteni, szükségeltetik egy megbízható alapanyag- és kellékipari beszállító, egy kiváló grafikus, Román Katalin, meg egy olyan család, amelynek a tagjai segítenek a rendelések teljesítésében. A házban olykor mindenütt – a tetőtérben, a bejáratnál, az előszobában – várják a frissen elkészült darabok, hogy útra keljenek, ki tudja, a világ mely részébe. Van, aki születésnapra rendeli, más ebben tartja a képeslapgyűjteményét, megint más a családi fotókat. A hobbiból mára manufaktúra lett, ha úgy tetszik, megkezdődött a sorozatgyártás. De mindegyik darab ma is egyedi. Walch Ottó – bár nem kerülték el életét a tragédiák – boldog ember. Látszik rajta, amikor mosolyogva a kedvenceiről mesél, vagy amikor megsimogat egy-egy különösen jól sikerült kis bőröndöt. Aligha sejtette volna ezt a vulkánfíber feltalálója, aki az 1850-es évek közepén először fedezte fel a cellulóz sokoldalúságát... ●
