Budapest, 2017. (40. évfolyam)

3. szám, március - Fonyódi Anita: BLOGBARÁTOK - A Korbuly testvérek bérháza

BUDAPEST

2017 március

22

Érdekes momentum, hogy párjául húsz évvel idősebb fivére lányát, Máriát választotta, akibe szerelmes lett és külön kormányzói engedéllyel vette feleségül.

Liliről, a másik testvérről külön nem esik szó a filmben, de a levéltári dokumentumokon Bókay Árpádné Korbuly Erzsébetként szerepel, mert akkor még nem lehetett Lilinek keresztelni, de a családban és a környezetében mindenki így hívta. Az ő férje Bókay Árpád villamosmérnök volt. A harmadik testvér, Korbuly László viszont többször is feltűnik: Korbuly Károly fia a repülőgépek tervezésére specializálódott. A Weiss Manfréd gyárhoz tartozó Dunai Repülőgépgyár igazgatójaként dolgozott. Korbuly Jánossal ők voltak azok, akik 1944 őszén a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek főmérnökeiként sikerrel szálltak szembe a német katonai vezetésnek azzal a döntésével, hogy a gyári erőtelepet felrobbantsák. 1946 végén, amikor a gyárat államosították, Korbuly János közreműködését kérték az üzemek helyreállításához és a termelés újraindításához, de csak a kezdeti időkben tartottak rá igényt, amint elvégezte munkáját, „kivezették” a gyárból.

Mint ahogy azt Korbuly János unokájától és dédunokájától megtudtam, a nagyszülők pezsgő társasági életet éltek és az építész Miskolczy László is a baráti kör tagja volt. A testvérek közül senki nem lakott a Szerb utcai házban, a bérházat befektetésnek szánták, de még tíz évig sem volt a birtokukban, a háború után, az államosításkor elvették tőlük. A családnak több ingatlanja is volt, a harmincas években valamennyit Miskolczy tervezte.

Polgári minőség

Miskolczy László 1937-es tervein a pincében a kazánház, vasaló, szárító, mosókonyha, salak- és széntároló mellé garázst is terveztek, ez utóbbi az alagsor egy negyedét foglalja el. A garázsból aztán később szerviz lett, ami problémákat is generált például 1947-ben, amikor a szomszédos Hittudományi kar dékánja panaszos levelet írt az alagsorban elhelyezett műhely működésével kapcsolatban, miszerint „Az üzem munkáját jóformán teljes egészében az utcán végzi. Az ezzel járó kalapálás és a motorok járatásából eredő zaj szinte lehetetlenné teszi a hittudománykari előadások tartását, de idegőrlővé teszi a quaestúrában dolgozó tisztviselők felelősségteljes munkáját is.”

A bejáratot Miskolczy a Szerb utcai oldalra helyezte, tőle balra több kisebb, jobbra egy nagyobb üzlet, illetve a garázsba vezető lejtő volt. Az ötemeletes házban szintenként két darab három szoba-hallos és két garzonlakás kapott helyet. A garzonlakások a lakószobán kívül csak egy fürdőből és egy előszobából álltak. A lift a háromszög alaprajzú lépcsőház egyik szárának középen helyezkedik el, tőle jobbra és balra is három ajtó van, mert a lift mellett mindkét irányban egy-egy garzon volt, a másik két bejárat közül az egyiket a tulajdonos használta, a másikat a személyzet. Ez a bejárat a gazdasági előtérbe nyílt, a cseléd ezen keresztül jutott be a konyhába, onnét pedig a saját kisméretű szobájába. De a módosított terveken az is látszik, hogy a negyedik emelet alaprajzát valamikor újratervezték és talán panzió részére rajzoltak meg egy hosszú folyosóról nyíló hat kisebb helyiséget. A tetőemeleten a viceházmester lakása volt a Szerb utcai magastetős részen, a Fejér György utcai oldalon a rajz még „nem járható lapostetőt” ábrázol. A lépcsőház és a belső tér elegáns és magával ragadó, sokáig tébláboltam bent és gyönyörködtem a látványban. Az előcsarnok padlóját és a falakat márvánnyal borították, az oszlop borítása és a nyílások kerete fekete márványból készült. Megvan a régi lakónévjegyzék, és ahogy a terveken, szintenként négy lakást mutat, bár ma már több van, mert például beépítették a tetőteret a Szerb utcai oldalon. Az előcsarnok világítását a menynyezetbe süllyesztett kerek világítótestek adták. Csodás a háromszög alakban felfelé tekergő lépcsősor, és remekül mutatnak benne a kerek világítótestek, bár egy részük az évtizedek alatt kissé átalakult. A lépcsőház a lépcsőfordulóban félkörívesen kialakított üvegfalon keresztül kap fényt, a nyitható ablakok a mai Rektori Hivatal udvarára és a Kecskeméti utcai házakra néznek.

Kint az utcán, a Szerb utcai oldalon emléktáblát helyeztek el. 1939-ben Püski Sándor az egyetemek közelsége miatt nyitotta meg itt üzletét és kezdett el könyvkiadással foglalkozni. Ez volt a Magyar Élet Könyvkiadó, amely főként a népi írók műveit jelentette meg, de szívesen adták ki elsőkötetes szerzők alkotásait is. Ma már tudjuk, hogy milyen messzire vezetett innen az útja. ●

A Kép-Tér Blogot 2011 márciusában indítottam. Eleinte többnyire csak a fotóimat osztottam meg, némi leírással. Később egyre jobban beleástam magam az épületek és a város történetébe. A házak múltja és egykori lakóik, tulajdonosaik utáni kutatás mára igazi szenvedéllyé nőtte ki magát. Szabadidőmben, amikor csak tehetem, a város utcáit járom, nem tudok ellenállni a nyitott kapuknak. A harmincas években épült modern házak, a szecessziós épületek, díszes kovácsoltvas rácsok, ólomüvegablakok és százéves, kopott lépcsők és csempék szerelmese lettem.

BUDAPEST 17-03.indd 22

2017.03.08. 15:23:26