Budapest, 2017. (40. évfolyam)

3. szám, március - Szántó András: Kávéházi játékok

BUDAPEST 2017 március 13 Aztán sport (is) lett belőle... Mint már szó volt róla, a szokásos pesti kávéházi elfoglaltságok a kártya, a sakk és a biliárd voltak. Az államilag hitelesí­tett, zárjeggyel ellátott kártyacsomago­kat Bécsben és Budapesten is a Piatnik és Fia cég szállította. A sakk-készleteket általában a Késmárky és Illés játékkeres­kedő cégtől vásárolták. A játékok színtere változott. A kártyát „eldugták”, általában külön szobákba. A sakk teljes nyilvánosság mellett zaj­lott, bármely asztalnál folyhattak a nagy csaták – kivéve a biliárdasztalok körüli helyeket, mert ott a biliárdozók kávéja, süteménye foglalta el a márványaszta­lokat. A biliárdoknak sok hely kellett – ezeket leválasztották a vendégtérből. Nagyon sok kávéház Pesten sarok­épületek földszintjén helyezkedett el. Itt általában a mellékutcai szárnyon ál­lították fel az asztalokat, más esetekben a hosszabb termek végében. Közelükben a falra szereltek dákótartó állványokat, amelynek kis fiókos asztala volt a pasz­ta, kréta tárolóhelye. A biliárd sportként történő elismerése a 19. század végétől kapott támogatást. Kóbor Tamás írja például egyik novellá­jában:„valamiképpen kisütötték, hogy a biliárdozás igen egészséges, amennyiben kellemes mozgással, mérsékelt elevenítő izgatással jár, ezért űzik annyira különö­sen azok, akiknek ülő foglalkozásuk van”. A régi kávéházakban elsősorban ka­rambol típusú játékok folytak. (A biliárd­nak az elmúlt száz évben több változata kialakult, a legfőbbek a Pool, a Karam­bol, és a Snooker – ez utóbbi olimpi­ai sportággá felvételéért harcol most a Nemzetközi Szövetség). A karambol egy verziójában az 1903. évi párizsi amatőr világbajnokság számít az első, a konti­nentális Európában megrendezett ko­moly versenynek. Az első világháború megszakította a lendületet, de a 20-as években már újra virágzott a sportág, melynek „edzőtermei” rendszerint a ká­véházak voltak. Magyarországon is az egyik kávé­ház-tulajdonos, Sztanoj Miklós kezde­ményezésére alakult meg az első Magyar Biliárd Szövetség, a sportág szaklapját ő indította, szerkesztette, 1913-ban bekö­vetkezett haláláig. A biliárd első hazai szakkönyvének megjelenését is Sztanoj támogatta, 1895-ben. A VI. kerület, Teréz krt. 19-ben lévő kávéházát „A biliárd amatőrök gyülekező helye”-ként hirdette, ahol „tíz amerikai billiárd” várta a vendégeket. A tíz ame­rikai asztal a legdrágábbak közé tarto­zott, tehát Sztanoj feltehetően nagyobb tőkével rendelkezett, ő maga is elismert játékos volt: Ehrlich Józseffel, bajnok-tár­sával 1901-ben folytatott, több hetes ver­senysorozatáról minden hazai lap tudó­sított. A vetélkedés Bécsben, Párizsban és Londonban is érdeklődést keltett, a játék során Sztanoj világrekordokat ál­lított fel elért összpontszámaival. Népszerűségének bizonyítására idé­zem Hermann Lipót A művészasztal című könyvének sorait: „Délutánonként, va­csora előtt Szinyei billiárd-szenvedélyé­nek hódolt. Játszott Ferenczy Károllyal, Szabolcs Bálinttal s a hangos Tafflerrel, aki ház- és szakálltulajdonos volt, és az képesítette az asztal-tagságra, hogy billi­árdpartnere volt. Pali bácsi nagyon sze­rette e nemes játékot, és hogy tudományát fejlessze, Szabolcs társaságában titokban eljárt Sztanoj Miklós mesterhez, az akkori idők leghíresebb profi billiárdjátékosához és hat héten át különórákat vett tőle. Feren­czy, aki tudományos szisztémával, nagy komolysággal űzte a karambolozást, sehogy sem értette Szinyei elképesztő haladását. Pali bácsi is annyira szerette ezt a játé­kot, hogy még komoly művészi vitákban is felhasználta példálózásra. Azt mondta: a művésznek, bármennyire eltávolodik a természettől, egyik lábával a földet kell érintenie, mint a billiárd játékosnak még a legkomplikáltabb lökésnél is.” (A biliárd szót régen két l-el írták.) ● Az illusztrációk forrása a szerző gyűjteménye Sztanoj Miklós kávéháza (képeslap, 1899) Kávéházi kártya hatósági „zárjeggyel” (Eredeti kártyacsomag 1937) BUDAPEST 17-03.indd 13 2017.03.08. 15:23:13

Next

/
Thumbnails
Contents