Budapest, 2017. (40. évfolyam)
3. szám, március - Buza Péter: Páris a Pilvaxban
BUDAPEST 2017 március 9 Honismeret 1992/2. számában (visszaemlékezésében), Radó György: „Hogy miből élt meg a Pilvax Kávéház akkori tulajdonosa, özvegy Páris Vilmosné – rejtély. Nagy néha betévedt egy-egy öregúr, újságot olvasni egy csésze fekete mellett, a biliárdasztal unatkozott, a falnak támasztott dákók busongtak. ... Nem fogyasztó vendégként, csak ünnepi látogatóként jelentek meg itt évente március 15-én kisiskolások szervezett csoportjai, megemlékezni Petőfi napjáról...” Meszl Lujza 1944. március 26-án, tanúk előtt vetette papírra hivatalos végrendeletét. Amit 1945. XI. 14-én hirdetett ki a járásbíróság. Amiből arra következtetek, hogy özvegy Páris Vilmosné abban a hónapban hagyta el örökre Lindingerék Pestjét. Lakását (a Városmajor utca 3/b-ben) fogadott leányára, Vilmára hagyta, ahogy minden más tulajdonát is, előírva a számára, hogy az összérték húsz százaléka erejéig köteles kielégíteni a további rokonokat. A Pilvaxnak 1937-ben már más tulajdonosa volt, személye az államosításig még legalább kétszer változott. Végül az ötvenes évektől üzemi étkezdét rendeztek be a magyar történelemnek ezen a sokszor buzgón ünnepelt hiteles helyén. Már amilyen – szokásosan – a mi nemzeti buzgóságunk... ● – Gyere be, parancsolj! – invitál befelé a Libanon vendéglőbe egy szemmel láthatóan messziről migrált fiatalember. – Libanonból jöttél? – Én szír. Tizenhat éve itt a te országodban. – Tudod, hogy egy régi híres pesti kávéházban kínálod a bárányt? – Tudom, tudom. Most március tizenötödikén is jönnek. Előadások lesznek. A ti forradalomról. Olaszoktól vettük meg egy éve. Volt itt még akkor sok régi kép is a falon. De nem ment nekik az üzlet. Eladták. – Volt itt valaha egy tábla is. Fekete feliratos márvány. A Pilvaxról. – Ami a panzió lépcsőházában van? Nem volt az itt. Nem. – De, biztosan. És valami más? – Várj. Előhozom. Réz. Vésve rá, ami neked fontos. – És hol van a kép? Mert ez egy felirat volt a falon, egy festmény alatt. – Nálunk nincs. Mit gondolsz, felrakjam ezt a falra? Én felteszem! Ha nektek fontos. Én értem, hogy ez történelem. Jönnek folyton, keresik, mi maradt. – És ha bezártok? Aztán a következő tulajdonos megint átalakít? Ezt az emléket meg kidobja? Miért ne lennél lelkiismeretesebb, mint mi voltunk? – Lelki...? – Hogy megbecsüljük, ami a történelmünk. Ami nekünk már ávszázadok óta nem sikerül. Érted? – De mi nem fogunk bezárni. Felteszem a falra. Majd gyere be. Ott lesz. fotó: Sebestyén László A régi Pilvax (akkor Schöja) 1890 körül forrás: Szántó András gyűjteménye BUDAPEST 17-03.indd 9 2017.03.08. 15:23:10
