Budapest, 2017. (40. évfolyam)
1. szám, január - Buza Péter: KÉPES HÁZ - Philip Alexius de Laszlo unokája Pesten
BUDAPEST 2017 január 7 Amikor huszonkét évvel ezelőtt az az ötlete támadt, hogy ebből fog élni, megkereste a nagymamáját a sörgyáros és bankár Guinness családból. Tudta jól, a felmenői annak idején Dublinban lebontásra ítélt György-korabeli házak ezreit mentették meg, s újíttatták fel. Nem (csak) a saját bő bevételeikből. Megszólították az amerikai íreket. Nevük alapján tippelték meg elszármazásuk ír forrásvidékét, s szép levélben kérték meg őket adakozásra. Rengeteg portugál származék él Brazíliában! – biztatta a fiút a nagymama. – Vedd fel velük a kapcsolatot. Gyűjts pénzt! De Piers de Laszlo úgy érezte, neki nem lesz olyan sikere, mint a hajdani nagyvállalkozó ősöknek. Így aztán egyszerűen beköltözött Olhãoba, és saját pénzén, sőt a saját keze munkájával („ha kell, keverem a maltert, belsőépítészkedem”) kezdte sorra rendbe hozni a megvásárolt romokat. Mostanra eljutott az anyagiakat tekintve is üdvös egyensúly állapotába. Így aztán néhány éve újra fest. De már nem Londonban – ahol azért fenntartotta a lakását. Megengedheti magának. Második kép – Húsz évvel Fülöp nagyapám halála után születtem, de nemhogy nekem, az apáméknak, apám generációjának se mesélt soha erről a palotáról, amit itt az Abonyi és a Zichy utca sarkán Pesten építtetett. Sejtem az okát. Azt raktuk össze édesapámmal, László Fülöp utolsóként született fiával, John de Laszlóval – aki keleti befekteté si-pénzügyi tanácsadóként működött Londonban, míg éppen a születésem évében csődbe nem ment –, hogy életének ezzel az epizódjával kapcsolatban mindent el akart felejteni. 1899-re lett készen a cifra műteremház, azóta tudom, Gyalus László volt a hivatalos tervező, de egészen biztos vagyok abban, hogy maga a nagypapa tervezte-rajzolta. Lucy val, a feleségé vel Münchenben ismerkedett meg, ahol a Guinness-lány hegedülni tanult. Hosszú jegyességük során próbálta meggyőzni a papát, a kőgazdag bankárt, hogy adja hozzá szerelmét. A várakozás évei alatt jött rá, hogy azt a látszatot kell keltenie: tehetős ember. Hogy ő maga is mérhetetlenül gazdag. Még igazi vadromantikus, skót ízlésű várkastélya is áll egy messzi, egzotikus városban. Az ötlet bevált. 1900-ban költöztek ide a feleségével, s még abban az esztendőben ideutazott az após meg az anyós az Orient luxusvagonjában, hogy kiderüljön az igazság. Ki is derült meg nem is. El voltak kápráztatva! A família majdnem biztos abban, hogy a Guinness szülőktől nászajándékba kapott londoni lakást bérbe adva törleszthették az építésre felvett bankhitelt, amit három év után – elköszönve Budapesttől – a reprezentatív kastély bérletének díjával folytattak. 1901-ben, itt, ebben a házban született meg az első gyermekük, Henry Guinness de Lasz lo, és itt halt meg a másodszülöttük, Éva, aki 1903-ban született Dublinban. Néhány hónaposan vesztették el, s ezt soha nem heverték ki. Apámat kisgyermekként leányruhába öltöztették, hogy újra és újra elsirathassák. A helyről pedig, ahol ez megtörtént, nem volt szabad beszélni többé. Ez után már csak fiaiak születtek: Stephen és Paul Bécsben, Patrick és az apám, John Londonban. Az alattunk – Szegváriék, Ági káék alatt lévő – szinten Sallay András , a volt kivá ló jégtáncos lakik. Szegvári Károly kérte meg egy alkalommal, amikor felkészülő edzésre Londonba utazott, próbálná megkeresni a műterme egykori művész gazdájának leszármazottait. András még kifelé a vonaton szóba elegyedett az egyik ülésszomszédjával, aki véletlenül ismert engem. Összehozott minket, és már abban az évben, ha jól emlékszem 1980-ban, mi is ideutaztunk apámmal, anyámmal. Egyébként édesanyám, Rosemary Marchioness Camden is képzett, kiállító festőművész volt. Őrület! Ez a palota még áll?! – döbbentünk meg. Most alaposabban is tanulmányozhatom, nem mint akkor, huszonkét évesen. És festem is az utcáról, odabentről. Aztán ha visszajövök, már kész az újrakezdett festőprogramom. Elindulok az állvánnyal Zuglóban, vászonra kerülnek a legszebb, de szomorú sorsra jutott házak. Hátha itt is akad majd egy mecénás, aki pénzgyűjtő marketingjéhez felhasználja, ha a képet megveszi. Harmadik kép A László – azaz Laub – Fülöp családjára vonatkozó legkorábbi adatok a 19. század közepi Pest-Budára vezetnek. Édesanyjának, Goldreich Johanná nak az apja, Bernhard kóser mészárosként dolgozott akkor a Tabánban. Idővel áttette üzletét a Terézvárosba, a mai Rákóczi útra, végül az 1880-as években a Népszínház utcában kötött ki. 1897-ben halhatott meg. Legalábbis ebben az esztendőben kelt az a hagyatéki dokumentum, amelyből sajnos csak a leszármazottai nevét tudhatjuk meg, semmi egyéb konkrétumot. Öt gyermeke volt. Adolf örökölte az üzletet-szak mát, Róza nevű leánya egy tőzsdeügynök felesége volt, Dávid fia „vattagyáros” Pé celen, Anna pedig dr. Frim Jakab felesége lett, a máig emlegetett Frim-intézet alapító igazgatójáé – ez volt az első modern gyógy pedagógiai intézmény Magyarországon (1875). Mindőjük közül úgy látszik, hogy Goldreich Johannának sikerült a legkevésbé a házassága. Egy – mint később kiderült, igencsak rossz természetű – női szabó, Laub Adolf vette feleségül. Öt gyermekük született, harmadikként a királyok későbbi portréfestője, Philip. Miután szédületes karrierje Bécsben, de főleg Londonban a csúcsra ért, négy testvére közül kettővel tartott fenn kapcsolatot. Marcell el, az öccsével, akinek kereskedői tevékeny-Tragikus történelmi jelenet Zách Feliciánnal a nagyapa és az unoka festményén
