Budapest, 2017. (40. évfolyam)

2. szám, február - Kukorelly Endre: Vojtina-redivivus. részlet - Török András: ALAPMŰ BUDAPESTRŐL

BUDAPEST

2017 február

28

VERSLÁB ● VERSLÁB

●

VERSLÁB

●

VERSLÁB

A ROVATOT SZERKESZTI: KIRSCHNER PÉTER

Kukorelly Endre Vojtina-redivivus. Részlet

„Győzz meg, hogy ami látszik, az való:

Akkor neved költő lesz, nem csaló...”

(Arany János)

„...a költő sose lódít:

az igazat mondd, ne csak a valódit...”

(József Attila)

Állok a Dunánál. Csak kitalálom

József A. s Arany után. Nem nagy álom.

Állok (legyen: ülök

) a pesti rakpart

Lépcsőjén. Halott víz. Minden hal meghalt,

A folyó vasszagú, vas és olajfolt,

Benzinszag: ez most ez. Egykor olyan volt,

Felleg s hegy által a menny kékje csorba,

A nap most száll le a város-majorba;

Büszkén a Gellért hordja bársonyát,

S fején, mint gondot – idézzem tovább?

Alant a zölden tiszta nagy folyam,

Smaragd tó – túlzol, kisöreg – olyan,

Nem legyintette szellő s fecske szárnya,

mélyén lüktetett forradalmas árja,

Felszíne tűkör, és abban mikép,

Vacak tévén rossz minőségű kép,

Málló, szétlőtt, összekent házfalak,

Az utcán por. Emberek, nem vadak,

S így tovább. Zúg az autók egybenőtt

Sora: erősebb, gyorsabb, meglepőbb,

De ne lepődj meg. Gyengülj le. Csak lassan.

Nyugodtan engedd, hogy az egész hasson,

És írj le 1 szót. Írd eleve át,

És hajítsd ki valahány harmadát,

Ha írsz, javítsd át, húzd át, írd fel újra.

Szívig érjen. Hagyd, hogy a szíved szúrja,

Belülről ki. Valahogy átmegy rajtad,

Ha el nem felejted. Ha el nem rejted.

ALAPMŰ BUDAPESTRŐL

Török András

Nincs érdekesebb téma, mint Budapest, nincs nehezebb olvasóközönség, mint a gyerekek. Ez a friss, okos, csinos és testes, szerethető könyv talán minden eddigi próbálkozásnál sikeresebben oldja meg a majd’ lehetetlen feladatot: érdeklődést és szeretetet ébreszt a város iránt hattól tizennégy éves korig. De a serdültebb ifjúság is haszonnal forgathatja a fotós, rajzos, térképes bédekkert. (Na tessék, e recenzió is belecsúszott a „haszonnal forgathatja” típusú papírízű kifejezésekbe – a tárgyalt könyvben nem találtam ilyet, bárhogy is kerestem).

Jól emlékszem mennyire szerettem hat-hét évesen azokat a könyveket, amelyekben gyorsan haladhattam, azaz kevés volt egy-egy oldalon, és különösen kedveltem azokat az olvasmányokat, amelyekkel villogni tudtam a felnőttek előtt. A legédesebb az olyasmi volt, amivel elkápráztathattam a szüleimet: „Nahát, kisfiam, ezt honnét tudod?!”

Ez a könyv egyfolytában épít erre a két közismert titokra. A szövegek rövidek, informatívak és abszolút gügyögés-mentesek. Az elsőkönyves szerző, aki saját gyerekeinek kezdett mesélni Budapestről, vagy ösztönösen jó ismeretterjesztő, vagy nagyon jó szerkesztői voltak (Merényi Hajnalka és Györke Mária

). Lehet mind a kettő igaz. A mesélő Budapest az egyéni eligazodást, a személyes felfedezést segíti minden lehetséges eszközzel, de nehogy azt higgyük, hogy mindösszesen csak afféle „okostojás-keltető” könyvvel van dolgunk (az érett Horthy-korszak és a késői szocializmus gyakori műfaja volt