Budapest, 2017. (40. évfolyam)
2. szám, február - Rátonyi Gábor Tamás: BLOGBARÁTOK - Számok a házfalon
BUDAPEST 2017 február 15 Soroksári úton délre, a Kerepesi úton keletre, míg Budán a Szentendrei úton megint csak északra, a Fehérvári úton délre, a Hegyalja úton nyugatra, és ezekhez az irányokhoz igazodva nőnek a számok valamennyi párhuzamos utcában. Az 1947-ben kiadott, „Az utca rendje” című jegyzék, címtár és eligazító könyvecske lényegében ugyanezt mutatja be, kiegészítve azzal, hogy Pesten a Dunával párhuzamos utcák a Rákóczi úthoz közelebb eső pontjuktól kezdődően számozódnak. Eszerint az 1874-ben lefektetett elvek 1947-ig nem változtak, ugyanakkor a kiadvány is mentegeti magát a még akkoriban is előforduló kivételek kapcsán, miszerint azok egy 1938-ban született közmunkatanácsi határozat folytán majd egyszer igazodni fognak az általános szabályokhoz. Majd jött 1950, mikor hét várossal és tizenhat községgel bővülve kialakult Nagy-Budapest. Számos más – fontosabb – változással együtt ez azzal járt, hogy a főváros 23 egyedi házszámozási rendszert is kapott. Szerencsére ezek közt volt olyan, ami lényegében változtatás nélkül beilleszthető volt a rendszerbe (ilyen volt például Újpesté), de volt olyan falat, amelynek a megemésztéséhez az eltelt több mint hatvan év sem volt elegendő (pl. Rákospalota). A problémával már korán szembesültek, így Preisich Gábor , Budapest akkori főépítésze 1955-ben jelezte is, hogy szinte semmilyen információjuk nincs a külső kerületek bonyolult rendszeréről, ezért új építkezések (parcellázások) esetén nem tudnak mihez igazodni a számozás kialakítását illetően. Libasor vagy csigavonal 1966-ban, a tömeges lakásépítések megkezdése előtti, de a lakásépítési koncepciók kialakítása utáni pillanatban a Fővárosi Tanács Városrendezési és Építészeti Osztálya összeállított egy új tervezetet Nagy-Budapestre vonatkozóan. Erre nem csak a megszokottól néhol eltérő külvárosi jelölési rendszer miatt volt szükség, hanem mert az ’50-es, ’60-as évek külterületi beépítései nem tagozódtak be sem a belvárosi, sem a külvárosi rendbe. Előfordult, hogy egy lakóbizottsági tag helyszíni bejárásának útvonala alapján – történetesen csigavonalban – osztottak számokat, de az is, hogy egy utcában csak ott lett házszám, ahol már állt épület, így az üres telkekre később felhúzott házak beillesztése tette követhetetlenné a helyi szisztémát. Az új koncepció szerzői elavultnak tekintették az FKT 80 esztendővel azelőtt született házszám-tervezetét, ami az akkori városmagra épült. A fővárosi településpolitika abban az időben kerületi központok kialakítására gondolt, és ebből kiindulva a külső kerületek jelöléseit is az új közigazgatási egységek középpontjaiból kiindulva tervezték újraalkotni. Felmerült az újonnan épült lakótelepeken az úgynevezett kötetlen elrendezésű, vagyis nem szigorú geometriai beépítéséhez igazodó számozás kialakítása is. A tervezet szerint az 1970-ben esedékes következő népszámlálásra Rákospalotán (XV.), Cinkotán (XVI.), Rákoskeresztúron és Rákoscsabán (XVII.), Pestszentimrén (XVIII.), Pesterzsébeten (XX.), Budafokon (XXII.) és Soroksáron (XXIII.) kellett volna rendezni a helyzetet, ami a tervezet készítőinek elgondolása szerint 40 ezer ingatlan átszámozását, vagyis 100 ezer fővárosi lakos címváltozását vonta volna maga után. Bő egy évvel később került elő ismét a javaslat a végrehajtó bizottság ülésén, akkor azonban már annak végleges elvetése szerepelt a napirenden. Mint kiderült: a kerületi tanácselnökök ellenállásán az új koncepció megbukott. Tehát az újraszámozás nem történt meg, de rávilágított arra a mindmáig fennálló problémára, hogy Nagy-Budapesten jelenleg többféle logika szerint számozódnak az utcák, és bár van egy alapvető koncepció, a kivételek néhol követhetetlenné teszik a rendszert. Éljen a lokálpatriotizmus! A jellegzetes kivételek közé tartozik a budai Mártonhegy, Istenhegy környéke, ahol a számok zömének kiindulópontjaként még az FKT működésének idején a fogaskerekű vasutat jelölték meg. Az Istenhegyi út ugyan logikusan a hegy aljától felfelé növekszik, de a Mártonhegyi út már nem, ahogy például a Diana utca és az Óra út sem: mindegyik hegynek lefelé növekszik, s az 1-es szám a fogaskerekűnél van (akárcsak a környék többi mellékutcája). Különös kivételnek tekinthetők Újlipótváros Dunára merőleges mellékutcái: valamennyinek a számozása a Váci úttól indul. Ha a Szent István körúton megkeressük az 1-es számot (illetőleg XIII. kerületről lévén szó, a 2-est), az szabályosan a Jászai Mari térhez – vagyis a Dunához – esik, de ha már egykét sarkot beljebb megyünk, a Katona József utca 1-hez el kell sétálnunk a Váci útig. Ez a fordított szisztéma egészen a Róbert Károly körútig tart, vagyis Angyalföld és a nemrég létrejött Göncz Árpád Városközpont városrészek házszámai is megkavarodnak. A legnagyobb dilemmát azonban a XV. kerület Rákospalota városrésze okozza. Ott ugyanis a házszámok a Pozsony utca – Kazinczy utca – Fő út találkozásától indulnak a szélrózsa minden irányába kifelé. Mindaz, ami ettől délre esik, teljesen szembefordul a főváros rendszerével, ami pedig északra, az tulajdonképpen olyan, mintha Budapesten lennénk. Amíg valaki kifelé halad a zuglói Kacsóh Pongrác úton, vagy az Erzsébet királyné útján, addig emelkedő tendenciát látunk. Ám ahogy átér ezek rákospalotai folytatására, vagyis példánkban a Gábor Áron vagy Kolozsvár utcába, átfordul csökkenőbe. Rákospalota ugyanis – mint önálló település – egészséges lokálpatriotizmussal a saját településközpontjától kezdte számozni az utcákat. Ezt a koncepciót még az sem borította fel, hogy egyes utcák parcellázásának és beépítésének sorrendje gyakran ezzel szemben történt: 1929-ben például több utcában megfordították a házszámozást, hogy igazodjon a sajátos palotai koncepcióhoz. Amikor pedig az addig Rákospalotához tartozó Istvántelek városrész 1950-ben a IV. kerülethez került, az újpestiek a sajátjukhoz képest egy teljesen fordított jelölésű településrészt kaptak, így egyszerűen reverziót hajtottak végre (például az Istvántelki út számai ma épp fordítva mennek, mint 67 évvel ezelőtt). A palotaiak máig vigyáznak erre a sajátos rendszerre, az 1950 után beépített, újonnan nyitott utcák is ezt követik, ugyanakkor például a valaha szintén Rákospalotához tartozó Újpalota házszámai már teljesen más logika szerint alakultak: kicsit palotai, kicsit budapesti módon. ● Rákospalota-Pestújhely térképrészlete, 1902
