Budapest, 2017. (40. évfolyam)
2. szám, február - Elek Lenke: ÖTVEN ÉVE - Strassz, a szocialista táborból
BUDAPEST 2017 február 11 totta legfontosabb, többnyire szakszervezeti eredetű ünnepét. Ezeken a rendezvényeken legalább olyan elegánsak voltak a nők, mint a farsangi bálokon. Illett is: a szocialista „first ladyk” – a kifejezést persze senki se ismerte – egyfajta mintául szolgáltak arra nézve, mi is a legújabb divat. Honnan lehetett ezeket a ruhákat beszerezni? Elég volt csak végigsétálni a Váci, a Kossuth Lajos meg a Petőfi Sándor utcán, és ott bekukkantani néhány kapualjba. De a hatvanas évek közepén megnyíltak már az állami divatszalonok is. A Kígyó utcai Modellház, az Iparművészeti Vállalat boltjai választékos holmikba öltöztették a tehetősebb családok nőtagjait. Rotschild Klára szalonjába persze alig mertek a hölgyek belépni, még azok se, akiknek nem okozott volna gondot kifizetni a magas cehhet. Ekkor még javában dolgoznak a házivarrónők, és itthon is lehet olykor szép kelméket kapni. Sokan csináltattak az Ez a divat című lapban látott külföldi modellek után estélyiket. A Film Színház Muzsikában már állandó hirdetési rovata van a Corvin Áruháznak, ahol farsangi koktélruhákat és szolid kloké kisestélyiket is reklámoznak. Igaz, egy ilyen modell egy kezdő adminisztrátornak a félhavi fizetésébe került. Az elegánsabb hivatalos alkalmakra – mint például egy Kossuth-díj kiosztás – sötét, szolid kosztüm járta, legfeljebb egy kis paszpóllal, fehér blúzzal, nem túl csillogó brossal, térdközépig érő szoknyával. Amihez a konty illett Lollo-frizura vagy lófarok helyett – ez utóbbi még a rock and rollozó amerikai lányokra emlékeztetne valakit... A férfiak közül többnyire csak a problémás testalkatúak csináltatnak öltönyt, a többség az egyen-áruházival is beéri. A nyakkendők jelentéktelenek. A szmoking és a frakk marad a történelemkönyvben. Csokornyakkendőt eszébe se jut senkinek felvenni, tán pincérnek néznék. Még ünnepi alkalmakkor is megengedett – főleg a vidékről felkerült értelmiségiek körében – a nyitott gallérú fehér ing. Dezodor helyett Barbon borotvaszesz illatosítja az ünneplőt. Kombiné, kombiné, csipkés kombiné Senki nem nagyon merte hordani – még ha megmentette is a vérzivataros háborús évek során – a valódi családi ékszereket. Talán egy kis szocialista táborbeli strassz – Csehszlovákiából, Jablonecből – no meg teklagyöngy és karkötő. S fehér nylonkesztyű, nyáron is, kánikulában, hát még egy bálban! A ruhák alá illendő fehérnemű beszerzése talán nagyobb gondot oko-
