Budapest, 2017. (40. évfolyam)
2. szám, február - Tomsics Emőke: Koronáz a főváros
BUDAPEST 2017 február 7 nak mentén, tilos volt fákra, villanyoszlopokra, kerítésekre fölkapaszkodni, erkélyekről, ablakokból virágot dobálni. Az egyre nagyobb számú amatőr fényképező aktivitásának is határt szabtak: semmilyen körülmények között nem engedélyezték a kordonok előtti fotografálást. Egy polgámesteri falragasz arra szólította fel a fővárosiakat, hogy „tegyék ünnepélyes sé és emlékezetessé ezeket a napokat azzal is, hogy házaikat, erkélyeiket, ablakaikat nemzeti színű és városi zászlókkal, színes szövetekkel és szőnyegekkel díszítsék föl, hogy ilyképpen is tanújelét adjuk Őfelségeik iránt érzett tiszteletünknek, szeretetünknek, ragaszkodásunknak.” Bárczy István december 21-én nyilatkozott a lapoknak a főváros részvételének részleteiről. Eszerint a törvényhatósági bizottság által aznap választott küldöttség jelen volt a Mátyás-templomban zajló koronázáson és az aranysarkantyús vitézek avatásán. Budapest küldöttsége nyitotta meg az eskütételhez induló menetet, majd a törvényhatóságok küldöttségeinek élén vezette a Szentháromság térről a Szent György térre tartó koronázási díszmenetet. A háborús helyzetre való tekintettel az ilyenkor szokásos, ökörsütéssel egybekötött népünnepély elmaradt – erre udvari gyász miatt 1867-ben sem került sor –, azonban a kormány a fővárossal karöltve úgy intézkedett, hogy a koronázás napján délelőtt tíz és délután négy óra között gulyásból, burgonyából és csipetkéből álló meleg ételt osszanak az iskolákban Budapest szegényeinek. A több mint hatvanezer ebédet az erre az alkalomra megnyílt, s ettől kezdve folyamatosan üzemelő központi konyha készítette. „Ne jöttél volna fel, öcsém!” A koronázás napján a Vár területén lévő lakóházak erkélyein csak az előre bejelentett és engedélyezett számú vendég tartózkodhatott. Az állványok közül a menet útvonala mellettiekre lehetett jegyet vásárolni, ezeknek, s az állóhelyeknek a közönségét alkották a pesti polgárok, a fővárosi iskolák diákjai. A vásárolt és a tiszteletjegyek mellett természetesen volt egy harmadik kategória: „azok, akik »csak úgy« jutottak jegyhez, pestiesen, kitűnő városi összeköttetésük révén, a »Berci bácsi szerezte a jegyet, ő mindig, mindenhová szerez jegyet, ő olyan kincs«” – írta Ego ( Fried Margit ). A város utcáin már éjjel egy órakor jártak az automobilok, fiákerek, melyek a koronázás privilegizált résztvevőinek frizuráit készítő, előkelő budapesti hölgyfodrászokat és személyzetüket szállították. Reggel fél hétkor megindult a népvándorlás a Várba – nyolckor az odavezető utakat lezárták. Hatalmas torlódás keletkezett a Lánchídnál, a rendőrség nehezen boldogult a forgalom irányításával, Frigyes főherceg és az országgyűlési küldöttség kocsijai is elakadtak, a villamosközlekedés is megállt a Duna-parton. „A Ferenc József tér va lóságos kocsitábor – számolt be másnap a Pesti Napló –, ló, jármű egymásba ékelőd ve, összekavarodva. A sok vidéki küldöttség parádés fogata között egy-egy átszámozott és kétfogatúvá előléptetett konflis, amelyeknek kocsisai nem bírtak elbánni a sovány gebéjükhöz párosított szép lóval. – Menjen kend valahogy félre – kiáltja a debreceni küldöttség csodaszép ötösfogatának jóképű magyar kocsisa – látja, hogy nem birok el a tüzes csikókkal... – Ne jöttél volna fel koronázni öcsém – kiáltja feléje egy pesti konflis ura – hiszen még a járást sem ismered. – Ezzel a lovak közé csördít és vagy két lépést tesz újra előre. (...) Férfiak, nők, gyerekek jönnek, sokan úgy, mintha expedícióra készülnének: sárcipőben, úti pléddel, látcsővel és hatalmas élelmiszerkészletekkel. A plédet azután a tribünön maguk alá teszik.” Reggel kilenckor bezártak az üzletek, kihaltak az utcák, aki tehette a Duna-parton állva igyekezett legalább a Várból feltörő hangok révén tájékozódni az ünnepség folyásáról. A közönség elkapkodta a lapokat, hogy tudja, mit jeleznek a szinte óráról órára felhangzó ágyúdörgések, harangozás. Délben a király megtette a négy kardvágást a koronázási dombon, amit távozása után az ott jelenlévő szerencsés közönség azonnal elárasztott, az oldalát díszítő kokárdák szalmavirágait leszedte, emlékként hazavitte. Akik ehhez nem jutottak hozzá, azok sem maradtak koronázási szuvenír nélkül: jelvények, plakettek, rajzok, koronázási emléklapok egész özönét kínálták, részben jótékony célra az árusok. „Az utcasarkokon a hadsegélyző katonái árulják a királyi pár üdvözlő kéziratát és valamilyen koronázási jelvényt. Jóképű magyar baka árulja, kezében tartja a lapokat, és bár a pipát egy pillanatra sem venné ki a szájából, minden arra menő-IV. Károly és Zita királyné bevonulása Budapestre az Andrássy úton, 1916. december 27. Zádor István, papír, ceruza Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok A koronázási jelvények megtekintésére várakozók a Mátyás-templom előtt Müllner János felvétele, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár
