Budapest, 2017. (40. évfolyam)
12. szám, december - Csordás Lajos: KÉPES HÁZ - Zebegény a Baross utcában
BUDAPEST 2017 december 20 feleségével előbb a Bartók Béla útra költözött, majd végleg visszatért Zebegénybe, ahonnan festészete nagy motívumait merítette. Érdekes, hogy a pesti műterem nem igen hagyott nyomot művészetében. Néhány kis gouache, pasztell örökít csak meg itteni részleteket. Például egy enteriőrt leterített bútorokkal. Egy másik a szomszéd ház tűzfalát. A jelentősebb alkotások közül csak az Esernyők címűről tudjuk, hogy a Baross utcai műteremablakból látott jelenetet ragad meg (itt köszönöm meg a közlést Klemmné Németh Zsuzsá nak, a Szőnyi István Alapítvány elnökének). Háromra osztva A romokból újjáépített házban az ötödik emeleti műterem állami tulajdonba került, a művészvagyon része lett. Nem tudjuk biztosan, hogy már ekkor, az ötvenes években három részre osztották-e, vagy csak később, de ma három lakást találunk az egykori Szőnyi-műhely szobái helyén. A lifttől balra eső része már régóta nem művészlakás, ellenben a középső rész és a Szentkirályi utcai sarok felé eső rész ma is az. A Szőnyi után itt dolgozó művészek sorát egyelőre nem sikerült hiánytalanul felderíteni, de a középső részben jelenleg lakó Gál Krisztián grafikusművésztől annyit megtudtam, hogy azt a részt őelőtte Per hács László festőművész lakta, a másik, a sarokra eső rész pedig egészen a közelmúltig Kőnig Róbert műhelye volt annak halá láig, s a MANK (Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft.) nemrég jelölt ki új bérlőt, Géczi Kristóf fiatal grafikus személyében. A régi Szőnyi-lakás többé-kevésbé szimmetrikus elhelyezkedésű lehetett, középen a nagyablakos műteremmel, melyből jobbra és balra egyformán egy-egy szoba nyílt, és további helyiségek mindkét irányban. A nagyablakos műteremszobát jelenleg a Kőnig-féle, 118 négyzetméteres lakás rejti – szó szerint, mert ezt a részt sajnos nem tudtuk megnézni. A másikban, a volt Perhács-lakásban jártunk csak, Gál Krisztiánnál. Lassan hét éve él itt feleségével, Tizedes Erikával és az ideköltözés után született kis lányukkal, Izabell el. Krisztián mutat néhány régi részletet, a hálószoba félköríves ablakát, és ugyanott egy beépített szekrényt kazettás ajtókkal, egy téglával kirakott kályhanyílást, majd megvizsgáljuk a réginek tűnő szobaajtót, amelynek a tokja, lapja első pillantásra olyannak tűnik, mint a „Zsuzsa az ajtóban” című 1931-es festményen is látható, ám végül is úgy döntünk, nem az. Gál Krisztián műterme a másik szoba. Ebben talán semmi régi nincs. Tele van viszont készülő és már elkészült művekkel, Krisztián színházi plakátjaival, lemezborító terveivel, amelyeknek legtöbbje gesztusokon alapuló, egyszerű motívumokat használó munka, melyek leginkább a lengyel plakátművészettel rokoníthatók. Ami nem is véletlen, hiszen Krisztián mestere és mai napig jó barátja, munkatársa Duc ki Krzysztof. A tervezőgrafikától azonban mostanában szabadabb, önálló utakat keres, ennek termékei a közelmúltban kiállított színes és nyers, „Brut”című anyaga, és a „Robotvér” című fekete-fehér sorozata. Most pedig épp színes, tépett montázsok készülnek, többnyire a műhely padlóján. Szőnyi is ott készítette egyébként nagy méretű freskóvázlatait. „De számít egyáltalán valamit, hogy valaha Szőnyi is itt dolgozott?” – kérdezem. „Persze – mondja Krisztián –, bár más dolgok inspirálnak, a hely szelleme motivál.” Ami kor ideköltözött, nem ez vonzotta. Csak olvasott egy hirdetést, amelyben azt írták, kiadó egy kilencven négyzetméteres műteremlakás, és hogy fényes. Ez megragadta. És nem csalódott. ● Az archív képek forrása Szőnyi István Emlékmúzeum, Zebegény A pesti lakás – papír, gouache Az egykori Perhács-lakás ma fotó: Gál Krisztián
