Budapest, 2017. (40. évfolyam)
12. szám, december - Kiss Borbála: Élnek még macskák a Júlia utcában?
BUDAPEST 2017 december 10 nyira otthon érezte magát, kiemelt szerepet kapott Az ajtó című regényében. A mű, mely világszerte ismertté tette Szabó Magdát és kicsit a Júlia utcát is, 1987-ben jelent meg először, s azóta számos nyelvre lefordították. Szeredás Emerenc titka A regény két asszony kapcsolatának alakulását meséli el: az írónő és házvezetőnője bonyolult, erkölcsi kérdéseket is felvető, (Szabó Magda szavaival) mitológiai viszonyát dolgozza fel. Szeredás Emerenc az egyik legtitokzatosabb hőse. Egyszerre a környék mindenese, sokak házvezetőnője, szakácsnő, házmester, az utca rendben tartója, másfelől viszont egy mindentől és mindenkitől független, szuverén ember, a maga ura. Alakját egy titok teszi még különlegesebbé. Lakásába, s ezzel szimbolikusan legszűkebb magánszférájába, nem enged be senkit, örökké zárva tartja az ajtaját. Az ajtót, mely egyszerre valóság és szimbólum, ez választja el Emerencet az őt körülvevő világtól. És amikor már nem maradhat zárva, ennek az ajtónak a feltörése (a titok leleplezése) okozza megszégyenülését, s halálát. (A regényt nem ismerők számára eláruljuk, hogy a titok része volt, hogy Emerenc a zárt ajtók mögött számtalan macskát tartott.) A regény másik főhőse, a meg nem nevezett írónő (természetesen maga Szabó Magda) hordozza a műben azt az erkölcsi terhet, hogy Emerenc őt választja bizalmasának, s így ő okozza (ha jó szándék által vezérelve is) a halálát. Emerenc és az író – két világ, két értékrend, két erkölcs. Emerenc, az egyszerű, tanulatlan nő, aki mégis kiválasztott: tudja, hogyan kell helytállni a válságos pillanatokban, mikor kell hallgatni és mikor beszélni, hogyan kell szeretni és hogyan adni és elfogadni. Történetüket könnyen tarthatjuk fikciónak, de csalatkoznunk kell. Mert a történet igaz, még ha az írói fantázia ki is színezi, hangsúlyosabbá is tesz bizonyos részeket. A szereplők is valóságos emberek voltak, többen élnek még a környéken, akik emlékeznek Emerencre, azaz nevezzük végre saját nevén: Szőke Julianná ra, Juliska nénire. Szabó Magda megtörtént eseményeket ír le, a helyszínen járva ma is megérzünk valamit a regény, az akkori élet hangulatából. Ez a valami nem is kevés. Erről gondoskodnak az utcában élők és Szabó Magda tisztelői, akik évente ellátogatnak hajdani lakóhelyéhez. A házon (a Júlia utca 3-as Szabó Magda és Szobotka Tibor Az írónő kedvenc macskájával forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum forrás: Petőfi Irodalmi Múzeum
