Budapest, 2017. (40. évfolyam)

12. szám, december - Szántó András: EMANCIPÁCIÓ - Sztárszínész, sztárkávéházas nagypapával

BUDAPEST

2017 december

8

vezte magát, miközben erősen ragaszkodott a kereszténységéhez. Az egyik legdrágább keresztény gimnáziumba, a Rákócziánumba járt. Feltűnő kereszt lógott a nyakláncán, és gyerekeit is katolikus hitben nevelte. Persze azért a 30-as évek végén alig kapott szerepet színháznál (a harmadik nemzedék felnőttkorára Bronneréknél is elfogyott az emanciációs hinterland), a zsidótörvények előírásai miatt még „félzsidóból” is csak egyet alkalmazhatott minden színház. Alkalmi fellépésekből élt, sokszor ő maga szervezett magának haknikat országszerte.

Rátonyi szüleinek az élete is nélkülözésbe fordult, Reisz Lajos a pékséget is kitanulta, hogy valami munkája, megélhetése legyen, míg be nem hívták munkaszolgálatra.

Visszalépve az időben, a Bronner család karrierjét taglalva látogassunk el még a Westend kávéházba is. Tauszig

és Roth

építészek alkották, sokáig a magyar art deco iskolapéldájaként beszéltek róla. Se

bők Mór tulajdonos nevezte el így, a köze

li Nyugati pályaudvarra és a mellette álló Westend-házra utalva (utóbbit a 60-as években bontottak le). A vendégkör speciális, kezdtek ideszokni a színészek és artisták.

A háború alatt Sebők tönkrement, 1919. február 13-tól már Jávor Vilmos

és Neu

mann Mór a tulajdonos. Ők pedig hama

rosan eladták üzletüket Bronner Miksának, s visszatért a lendület, felpezsdült a forgalom, ide szokott a színészvilág, a régi üzlet törzsvendégei. Ez minden, amit a színpad sztárjának nagyatyjáról egyáltalán tudunk, s azt is az 1923-ben született Rátonyi Róbert visszaemlékezéséből – neki csak halvány emlékképei voltak a legendás Westendről, Zoli

bohócról s a törzsvendégekről. Bronner Miksa 1926-ben meghalt. ●

A sorozat a MAZSÖK támogatásából valósult meg

Társaság a Westend kávéházban 1919-ben (fotóképeslap)

Rátonyi Róbert szüleivel. Édesapja első világháborús tiszti uniformisban, kitüntetéseivel dekorálva. Fia a Budapesti Érseki Katolikus Gimnázium egyenruhájában (1940 körül)