Budapest, 2017. (40. évfolyam)

11. szám, november - Ez sör! A sernevelőtől a sörgyárig - Zappe László: Monumentális Hamlet, lovatlan lovagok

31 BUDAPEST 2017 november MONUMENTÁLIS HAMLET, LOVATLAN LOVAGOK Zappe László Monumentális a Vígszínház Hamlet előadása. Kétféle értelemben legalább­is mindenképpen. Hatalmas Antal Csaba dísz lete, fölér a zsinórpadlásig, szóval a végtelenbe mutat. És hatalmas teljesít­mény ifj. Vidnyánszky Attila alakítása a címszerepben. Ez a rendkívüli tehetségű fiatalember már többször fölbosszantott azzal, ahogyan erőszakoltan, szélsőséges indulatokkal akarta megmutatni nemze­déke életérzését. Most Hamletként sal­langok nélkül, belülről, mintegy meg­szenvedve teszi ezt. Forgách András és Vörös Róbert korszerű, pongyolaságot és emelkedettséget, köznapiságot és vá­lasztékosságot egyesítő szövegével lelket darabokra szaggató ellentmondásokat, logikátlanságokat, értelmetlenségeket fedez fel a világban. Igyekszik megértés­sel, elnéző bölcsességgel tűrni mindent, amit tapasztal, de hát ami tűrhetetlen, az tűrhetetlen. Pedig Hegedűs D. Géza és Börcsök Enikő királyi párja néha mint ­ha csak két egyszerű öregember lenne. Ám Eszenyi Enikő rendezésében ne ­héz rendszert fölfedezni. Minden jele­nethez van ötlete, de az egészhez nincs gondolata. Az ötletek pedig széttartanak, nem épülnek egymásra, nem támogatják, nem erősítik egymást. Számos jó színészi alakítás megy el egymás mellett. Feszt ­baum Béla magától értetődően, alkatból is kitűnő Polonius, de emel is az alakítá­son, hogy a szokványos ostoba fecsegő mögött megmutatja a magas funkcióba került kisember zavarodottságát, megfe­lelni akarásából, túlbuzgalmából fakadó frusztrációit. Laertes düheit, forszírozott haragvásait Orosz Ákos igyekszik nagyon komolyan venni, így Hamletnek méltó ellenfele lehet. Réti Nóra e. h. árnyaltan adja Opheliát, a királyfi udvarlása folytán kínos helyzetbe került leányt, aki tudja, hogy számára ez a szenvedély, vagy sze­szély semmi jót nem hozhat. Hajduk Károly a színészek jelenetét József Attila-vers pontosan értelmezett, belül átélt előadásával váltja ki, csak az nem világlik ki, mit keres itt ez a szöveg. A sírásókat két öregasszony helyettesí­ti, Kútvölgyi Erzsébet és Venczel Vera jelenete önmagában szép is, csak se­hová sem kötődik. Akár csak az, hogy ugyancsak nő, Gilicze Márta játssza a hódító Fortinbrast, aki az ősi ellenség, a norvég király nevében elfoglalja a szétzüllött Dániát. A Pesti Színházban is Shakespeare-t játszanak a Vígszínház művészei. Rudolf Péter rendezésében a Lóvátett lovago ­kat. Ennek a könnyed, bohókás, udva­ri-udvarlási mesének az ad némi súlyt, illetve keveri a jelentékenység gyanú­jába, hogy Thomas Mann Doctor Faus ­tusának zeneszerző hőse éppen ebből a darabból ír operát, és ebből az alka­lomból a nagy író a bohózatról pompás elemzéseket ad a szájába. A történet roppant egyszerű: Navarra királya és lovagjai megfogadják, hogy évekig csak tanulmányaiknak élnek, nőkre rá se néznek. Ám ezt pont akkor teszik, amikor diplomáciai küldetéssel hozzájuk érkezik a francia királylány udvarhölgyeivel. A pajzán francia lá­nyok természetesen nem tűrhetik, hogy a navarrai ifjak semmibe vegyék őket. Cselfogások sorozatát vetik be a véd­telen fiatalemberekkel szemben, és a bonyodalmak természetesen nem is ab­ból adódnak, hogy a fiúk ellenállnának, sokkal inkább abból, hogy miképpen titkolják el egymás elől behódolásukat. A szerző parádés bemutatót tart dra­maturgiai mindentudásából, aligha le­het több félreértést, félremagyarázást és félrevezetést kihozni az alaphelyzet­ből, mint amennyi a darabban adódik. Az irodalomtudósok által a szövegben megszámolt 246 szójáték ehhez képest nem is sok. Hogy mennyi szócsavarást tartalmaz Mészöly Dezső fordítása, azt nem tudom, hogy megszámolta-e va­laki. Závada Péter és a rendező Rudolf Péter most hallható szövege minden ­esetre rengeteg mai ki- és beszólás­sal szolgál. Rettentő mulatságos a Pesti Színház előadása. A mulatság minőségét pedig olyasmik jellemzik, mint hogy a fiúk lo­vaglást mímelve körbekocogják a dísz­letet, a lányok meg álarcként a bugyi­jukat húzzák a fejükre. Mégsem ők okozzák a legtöbb kacajt. Hanem a mellékszereplők. Karácsonyi Zoltán lábtöréssel szenvedő bohóca, Gados Béla és Dengyel Iván pap-tanító kettőse és leginkább Seress Zoltán egy hóbortos vén spanyol szerepében. ● A nagy sikerre való tekintettel jövő tavaszig látogatható a hazai sörfőzés és -fogyasztás történetét be­mutató kiállítás az MKVM-ben. A tárlatra érkezők megtudhatják: kik és hogyan főztek sört Magyar­országon? Miért Kőbánya vált a magyar sörgyártás fellegvárává? Bor- vagy sörivó a magyar? Polgári vagy munkásital a sör? Megismerhetik honfoglaló őseink italkultúráját, a középkori sernevelőket, a német és cseh sörfőzőket, az ipari sörgyártás megindulását és legnagyobb üzemeink történetét, az állami sörfőzést és a napjainkban működő kisüzemi főzdéket. Emellett kiderül, hogyan készül a sör, hogyan lesz az árpából maláta, mi a különbség az alsó- és felsőerjesztésű sörök között. Végül választ kaphatnak arra is, hogy a polgárság vagy a munkásság kedvelt itala volt-e a sör, hogyan irá­nyították ezt a propaganda különböző eszközeivel. A kiállításon Jäger Sebestyén, egy 18. századi serfőzőmester várja a látogatókat, aki Kunszentmártonban főzte sörét. A tárlathoz kapcsolódóan sör­szalonnal, múzeumpedagógiai foglalkozásokkal és tárlatvezetésekkel is várják a látogatókat, melyről bővebben a múzeum honlapján olvashatnak: www.mkvm.hu. ● EZ SÖR! A SERNEVELŐTŐL A SÖRGYÁRIG Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, meghosszabbítva 2018. március 4-ig

Next

/
Thumbnails
Contents