Budapest, 2017. (40. évfolyam)
2. szám, február - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Metróhuzat
BUDAPEST 2017 február 2 Továbbra sem enged az idő, ezen a télen fagyos napok járnak a budapestiekre. Nappal mínusz öt, éjjel mínusz tizenöt, külterületen majd’ a duplája; ha nem vigyázunk, ez lesz tán a globális lehidegedés kezdete. A vidékiek lapátolnak és tömik a kályhákat, a városiak morognak és föllcsavarják a fűtőtesteket, már a jégtörőket is bevetették az alsóbb Duna-szakaszon. Egyöntetű vélemény, hogy házon kívül lehetőleg sehová; a lelkesebbek viszont nem adják fel kirándulási terveiket, s ezúttal is nekiindulnak. Kedves résztvevők, az önök részéről a legjobb választás a metróséta, mert a föld alatt szinte semmit sem érezni a felszíni zord időjárásból. Odalent éppen csak ugyanolyan északiasan metsző szél fúj, mint máskor. Akinek nincs bérlete, vegyen jegyeket, mert néhány különlegesség miatt, ha csak rövid időre is, a felszínre merészkedünk. Figyelem, ajtók nyitódnak, első állomásunk a Deák tér. A hős turisták összelehelnek, az apák az anyákét, azok pedig a gyerekek kezét- lábát dörzsölgetik, s a társaság kipirult orral a mozgólépcsőre lép. Más ez így, mint a hétközi, sietős reggeleken, az alagút is mintha barátságosabban fogadná vendégeit. A társaság pontosan tudja, hogy kell viselkedni, elvégre nem először bújnak a föld alá. A szpíker, kivárva, amíg elhal a hangrobbanás, elmondja a vonatkozó érdekességeket. Valószínűleg hasonló időjárás lehetett akkor is, amikor Hunyadi Mátyást király lyá választották a Duna jegén. Hogy az miképpen történhetett? Egykor, a Deák tértől kifelé tanyák övezték a várost, út- és csatornahálózat nem volt, itt-ott állatok legeltek. A mai Nagykörút vonala folyómeder volt, és nem a négyes- hatos villamossal, hanem ladikokkal közlekedtek rajta. A keskeny víztükör hamar befagyott. A későbbi várostervező utódok – például Podmaniczky –, megtartották volna vízi útnak, akár a velencei lagúnákat, de az állandó vizesedés hamar kikezdte a házak alapját. A nagyobbak még csak-csak, de a gyerekek nem hallottak még az ősváros e rejtelméről. Mindannyian ragaszkodnának a kombinókhoz, és alkalmilag megelégszenek a nagy Dunán közlekedő törpe-hajókkal. Gyerekkoromban buszjeggyel hajóztunk Csillaghegyig (nagyapa korba lépő városjá ró). Új nevet kellene adni nekik: Shrek vagy Pocahontas; ugyan ki az a Tudor, Vidor, Morgó? (felső tagozatos iskolajáró). Ebben maradnak, mert következik a régi-metró patinás állomása: az Astoria. A peronon géppisztolyos őrök komorítják a hangu-Metróhuzat szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László A metrósínekre mászott egy ír férfi a Keleti pályaudvar metrómegállójában, majd elindult a Stadionok metrómegálló felé – közölte közleményében a rendőrség. A huszonhárom éves férfit a Budapesti Közlekedési Központ munkatársai – miután felszólításra visszamászott a peronra – a forgalmi ügyeletre kísérték, és átadták a kiérkező rendőröknek. A férfi ellen közérdekű üzem megzavarása miatt indult büntetőeljárás. (az MTI híre nyomán) SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK
