Budapest, 2017. (40. évfolyam)
11. szám, november - Gyújts lámpát, drágám! - összeállította: Csontó Sándor
BUDAPEST 2017 november 27 Ugyanezen év októberében iratkozott be az iskolába Wilhelm Wagenfeld , aki már az előkészítő kurzus idején bekerült ebbe a fémműhelybe. Moholy Nagy 1924-ben őt bízta meg a Jucker kísérlet továbbfejlesztésével. Az üvegtestből három gömbre támaszkodó fémtalapzat és nikkelezett cső lett, lebegőnek tűnő tejüveg burával. A munka sikert aratott az iskolai közegben, s Moholy-Nagy gyártásra alkalmasnak ítélte. Mindeközben a Jucker-féle üvegtestre is üvegkupolát tettek, így 1924 végére mindkét konstrukció nagyjából végleges formát öltött. Ugyanekkor a magyar „bauhäusler”, Pap Gyula is tervezett egy gömb alakú üveg teáskannát fémszűrővel, így később ő is a fémszerkezet- és üvegfélgömb-kombináció első megalkotójának vallotta magát. Mind a Jucker-, mind a Wagenfeld-lámpa méretei és arányai változtak az eredeti tervekhez képest. Lucia Moholy 1924-es fotóin többféle változat is szerepel. Wagenfeld a magáét 1925-ben szabadalmaztatta. A szerzőség szövevényes problémái kapcsán a kutatók azt javasolják, hogy az üveg változatot Jucker és Wagenfeld közös munkájának, míg a fémet Wagenfeld alkotásának tekintsük. Kinek tellett ilyen tárgyra abban a korszakban? A hangsúlyosan elvárt ipari gyártás komoly akadályokba ütközött, mert a lámpa – néhány kész modult leszámítva – kézi kivitelezésű elemekből állt, s így jóval drágább volt, mint akkoriban bármely ipari gyártású asztali szerkezet. Az egyszerű forma és a drága technológia paradoxona valóban a Bauhaus szinte egész tevékenységének ellentmondása volt. A Bauhaus-körben (a fémműhelyben és szórványos külső gyártóknál) e lámpákból csak pár száz darab készült, a Weimari Köztársaság fennállása idején nemzetközi forgalmazás nem volt. Így exkluzív tárgy maradt. ● LÁMPA! Egy design ikon a kortárs képzőművészet fényében 2017. szeptember 29-től december 31-ig. Kurátor: B. Nagy Anikó, Ingo Claus A Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár és a Maria és Walter Schnepel Kulturális Alapítvány közös kiállítása Tervek Schmidt Miksa lakberendezőházából A kiscelli kastély egykori tulajdonosának hagyatékában mintegy háromszáz lámpaterv, zömében akvarell-technikával készült rajz, néhány ceruza skicc, valamint több tucat kész lámpát rögzítő fénykép maradt fent. Ezek az 1870-es évektől az 1920-as évekig használt tervrajzok és műhelyfotók egyfelől egy világítástechnológiai robbanás, másfelől egy jól körvonalazható pesti és bécsi megrendelői kör ízlésének, illetve a századelő modernista áramlataihoz fűződő szövevényes viszonyainak a lenyomatai. A Schmidt fivérek a század utolsó harmadában a bécsi „Gründerzeit” egyik leglendületesebb dekoratőr vállalkozásává fejlesztették az apjuktól örökölt céget, mely teljes körű szobadekorációt kínált: a bútorokon kívül papírtapétát, stukkódíszeket, kandallót és kályhát, szőnyeget és mindenféle, a lakásban elképzelhető dísztárgyat is. Nemcsak főúri és nagypolgári rezidenciák átalakításával és bútorkölcsönzéssel foglalkoztak, hanem kitüntetett szerepet vállaltak a korszak iparművészeti reformmozgalmaiban is. Ennek jegyében, az 1870-es évektől rendszeresen részt vettek a bécsi iparművészeti múzeum (a mai MAK) által szervezett, a művészi ipar megújítását célzó kiállításokon, és komoly üzleti, szellemi kapcsolatot ápoltak a bécsi Secession alkotóival, így Koloman Moser rel vagy Josef Hoffman nal. A cég kiváltképp Adolf Loosszal alakított ki szoros együttműködést, akinek a Schmidt cég tervezői és maga a cég tevékenységét meghatározó tulajdonostárs, Schmidt Miksa jó pár évig szinte kizárólagos belsőépítészeti kivitelezői és szellemi társai voltak. Nem egyetlen stílus iránt elkötelezett üzletet vittek, a legmodernebb irányzatok mellett a gyár szinte bármely stílusban ajánlott bútorokat, dekorációkat és komplett enteriőröket, a középkoritól a francia reneszánszon át a 18. századi angol barokkig és a 19. századi stílusokig. A korszak mérvadó téralakítási képzeteit, lakberendezési döntéseit áthatották a történeti stílusidézetek és kópiák iránti vonzalmak, a cég kínálati palettája ezt a kulturális montázs logikát tükrözte. Az 1902-ben Budapesten is céget alapító Schmidt1910-ben vásárolta meg az akkor már jó ideje pusztuló, katonai ruharaktárnak használt kiscelli trinitárius kolostort exkluzív bemutatótermek kialakítása és magánmúzeuma elhelyezése céljából. A Kiscellben őrzött lámpatervek egy része a feliratok szerint Bécsben készült, majd Budapestre került, eredetiként vagy másolatban. A Pesten használt lapokon a Schmidt-gyár magyar bélyegzője látható. Az utóbbi évtizedek annyira mostohán bántak ezekkel a tárgyakkal, hogy tényleg csoda, ha valamelyik árverésen vagy műtárgyboltban feltűnnek. Néhányan talán a kiállítás kapcsán döbbennek rá, milyen érték fényeskedik otthon az éjjeliszekrényen vagy a mennyezeten.
