Budapest, 2017. (40. évfolyam)
11. szám, november - Szántó András: Lesújtó hírek a Bodóról
BUDAPEST 2017 november 15 sírján olvasható – először Debrecenben, 1914-ben megjelent – sírverse: A temető mellett / Vonat robog el. / Itt rohan az élet, / Ott már vesztegel. // A temető elöl / Hasztalan szalad: / A végső stáció / Mégis ez marad. Akkoriban is csak kevés kávés engedhette meg magának, hogy saját levelezőlapot készíttessen, amelyet a vendégek ingyen használhattak. Ez természetesen a kávéháznak is reklámot jelentett, mivel a vendégek saját pénzükért küldték el postán az ismerőseiknek. Végjáték vasrúddal A legendás üzlet haldoklása a harmincas évekkel kezdődött: hetvenöt éve már határozottan mutatkoztak az agónia jelei. 1933-ban végül el is árverezik az üzletet. Bár néhány évre Bodóékat hozza vissza majd az akkori üzemeltető csődje, hogy aztán az ő fejükre is visszahulljon a dicsőség korszakának rozsdásodó emléke, a mázsás vasrúd. Volt a kávéháznak egy igen érdekes törzsvendége is, akivel hosszú lábadozással járó baleset történt a Bodó járdáján. Havas Gyula úr az első világégésben megrokkant huszárkapitánya a baleset idején, 1935 márciusában már biztosítási ügynökként dolgozott. Ez nem lehetett túl jövedelmező, mert Havas úr a közeli Sárkány u. 7. (ma társasház van a helyén) földszintes házának udvarán működtetett egy úgynevezett aszfalt-tehenészetet is. Mindkét foglalkozásából igen csekély jövedelme lehetett azonban, mivel az őt képviselő ügyvéd (Dr. Pesti Lipót ) ezt írta a peren kívüli megegyezést sürgető levelében: „Minthogy ügyfelem szegény ember, teljesen vagyontalan és még a legszükségesebb napi kiadások teljesítésére is képtelen, ezért az ügyet rövidesen dűlőre kell vinnem”. Hogy mi is történt pontosan, azt a periratokból tudjuk: Havas Gyula úr 1935. március 19-én reggel elindult otthonából a Rókus kórházba, ahol lábtörést szenvedett feleségét akarta meglátogatni (9 éves fiúgyermekük iskolában volt). A Baross utca elején, a Bodó kávéház mellett elhaladva a házról egy hatalmas vasrúd esett le: a kávéház régen nem használt nap- s esővédő ponyvájának egyik elrozsdásodott vasrúdja, amit ügyetlenül egy kötéllel rögzítettek. A kötél elszakadván, Havas úr fején és vállán jelentős sérüléseket szenvedett. Az eszméletét vesztett urat a mentők a Rókus kórházba szállították. Az orvosok szerint súlyos agyrázkódást, bal szemén sérülést, felsőállkapocs-repedést és kulcscsonttörést szenvedett. A kórházi ápolás hosszadalmasnak ígérkezett. A baleset szemtanúi voltak: Félix Júlianna 34 éves hajadon újságárus (lakik: VIII. ker. Szigetváry utca 20. I. emelet 4. sz.) és Budai Márton hordár (lakik: Pesterzsébet, Török Flóris utca 140 sz.). Az ügyvéd által kezdeményezett eljárás a háztulajdonos Schubert Frigyes műépí tész ellen indult, de IV. rendű alperesként Bodó Adolf, a kávéház tulajdonos-bérlője is érintve volt mint a hanyagságával kárt okozó fél. Mivel az alperesek nem reagáltak a megegyezési kezdeményezésre, Havas úr peres úton tetemes összegeket követelt kártérítés címén, például a „nem megfelelő kórházi ellátás pótlására vendéglőből rendelt ételért, a tehenészetben pót-munkások foglalkoztatásáért, a biztosítási jövedelem kiesésének pótlásáért, a későbbi csökkent munkaképesség pótlásáért” stb. A Mai Nap 1933. október 5-i beszámolója szerint aznap délután árverezték el az üzletet. Ekkor már egy részvénytársaság volt a tulajdonos, amely társaság nem fizetett ki a Weiler-cégnek 1000 pengőt a vásárolt alpakka edényekért, s a kereskedő küldte a Bodó kávéházba Schweinitzer Brúnó vég rehajtót, aki az akciót 5-én délutánra tűzte ki. S a kávéház ekkor s így került ismét ifj. Bodó Adolf tulajdonába, aki valamikor a harmincas évek végén fejezte be kísérleteit híres örökségével. Helyén a háború után raktár, hentesbolt, Vidám néven presszó volt, ma pedig egy igen köznapi McDonald’s üzemel ott. ● Az illusztrációk forrása a szerző gyűjteménye Sovánka Nándor a Bodóban muzsikál (képeslap, 1909) Pérely Imre rajza a boltcímerről 1923 Bodó-levelezőlap kézzel írt verssel (levelezőlap, 1911)
