Budapest, 2017. (40. évfolyam)
10. szám, október - Simplicissimus Budapestje
mindkét oldalról a józan hangok tárgyalnak a másikkal a verekedők helyett, akkor komoly eredményeket érhetünk el! Olyanokat, amilyeneket a politika nem fog. Dicsértessék!” Tibi atyát éjszakai polgármesternek! Nem sokkal azután, hogy ez a poszt augusztus 22-én megjelent, a nyilvánosság elé lépett az „éjszakai polgármester” mozgalom előkészítését végző szimpatikus társaság. Budapest „éjszakai polgármesteri hivatalát” egy olyan non-profit egyesület működtetné, amely hidat képezne a budapesti szórakozó és szórakoztató negyedekben élő lakosok, a hatóságok és a vállalkozások (bárok, éttermek, szórakozóhelyek) között. A tíz alapító tag ABC sorrendben: Bár sony Júlia (Müszi), Csörgics Mátyás (Krak’n’town), Hartai Róbert (Spíler), Kó lya Dániel (Budapest Park), Lobenwein Nor bert (Balaton Sound, VOLT, Sziget, Ak várium), Mann Dániel (Grund), Német G. Dániel (Ususty), Tóth Imre (Élesztőház), Zsendovits Ábel (Szimpla) és Zsidai Roy (Zsidai Group). Azt nyilatkozták, hogy jó ideje dolgoznak a terveken. A „választást” jövő évre tervezik. A nyilatkozók minden esetben elmondták, hogy éjszakai polgármesternek nevezett önszabályozó testületek már több mint harminc városban sikeresen működnek. Például a következő helyeken: Amszterdam, Bécs, London, New York, Párizs. Van azért egy kis bibi. Ezekben a városokban a civil szervezetek a városi kormányzatok megbecsült partnerei. Ez a mai Budapesten, khm, nem egészen így van... Ráadásul nem mindenhol terem megfelelő személy ilyesmire, hiszen a közvélemény csak a nyilvánosság előtt szereplő személlyel (magával a „polgármesterrel”) találkozik majd. Ekkor jutott eszembe az alkalmas személy: maga Tibi atya. Csakhogy az ő ereje és szabadsága éppen láthatatlanságából ered. Sohasem vállalna ilyen szerepet. Vagy mégis? „Grand Budapest” – az új brand? Közzétették a 2030-ig szóló Nemzeti Turizmusfejlesztési Stratégiát. A száz oldalas, könnyen elérhető dokumentumban a napi.hu portál kiszúrta, hogy négy helyen említik az eddig ismeretlen „Grand Budapest” márkát. A tömegturizmus „erőltetése” helyett a vendégéjszakák számának mérsékelt növelését célozza. Mégpedig a minőségi, igényes, fajlagosan sokat költő, azaz jómódú turistákat venné célba Budapest. Erről az elmúlt években a szaksajtóban sok szó esett. Ezt célozta (mérsékelt eredménnyel) a 2013-ban futtatott „Think Hungary! – More than expected”, azaz a „Magyarország – felülmúlja a várakozásokat” kommunikációs kampány is. A „Grand Budapest” hívószó jónak tűnik. Angolul ez több mindent jelent. Olyasmit is, mint „nagyszabású”, de fizikai méretre is utalhat, vagyis hogy kiterjedtebb, és ebbe a Pest környéki látványosságok is beleférhetnek. Elegáns kifejezés. Ráadásul a cél is helyeselhető: ha kevesebb (akarom mondani kevesebbel több) turista jön, de az többet költ, akkor az kevésbé terheli a társadalmi és fizikai környezetet. Akkor talán Budapest soha nem éri el Firenze, Prága, Barcelona telítettségi szintjét, amikor már a turizmus korlátozása kerül napirendre. De! Egy jó turisztikai politika a különféle piaci folyamatok olajozását és hájpolását végzi. A romkocsma-turizmus spontán folyamatként alakult ki, a növekvő turistaszám beindította a nagy szállodaépítkezéseket a magasabb komfortfokozatban is. Az ésszerű turizmus-politikának mind a kettőt támogatnia kell. A romkocsma-negyedet a rendcsinálással (nem a korlátozással), az éjszakai polgármestert állítani akaró egyesület anyagi támogatásával, az új szállodákat végre valahára az új kongresszusi központ felépítésével kell támogatni. És igen, egy ilyen brand sulykolásával is, mint a Grand Budapest. Darida Benedek: Grand Budapest (The People, The City, The Flavour) A sarki könyvesboltban egy vastag, elegáns angol nyelvű könyvet vettem észre kirakatban. Mint konkurenciára mindig érzékenyen kihegyezett útikönyvíró azonnal megvettem és átlapoztam. Tetszetős, informatív, jó angolsággal megírt könyv ragyogó fényképek tömegével. Érdekes a 10 trendfordító személyiség szerepeltetése (kár hogy csak a gasztronómia területéről). Amivel nem nagyon tudtam mit kezdeni, az a 32 recept. És fura, hogy olyan neveket próbál bevezetni, amelyeket jól ismernek a New York-iak, de nem a budapestiek. Midtown? Uptown? Lower Pest? Ezek nemigen fognak megragadni a használatban. A könyv születéséről alaposan eligazít a bevezető. Az egész ötlet Zsidai Roy üzletembertől származik, ő beszélte rá a Libri Kiadót egy ilyen mű kiadására. Gondolom ő szerezte a méregdrága vállalkozáshoz szükséges állami támogatást is a Nemzeti Turisztikai Ügynökségtől (ők a stratégiai partnerek). Az előszóban a szerző megismertet bennünket a „Darida szabállyal” . E szerint egy város annál többet ér a nemzetközi turisztikai porondon, minél kevesebb ideig tart összeállítani egy olyan két és fél napos programot, ami a vendégnek és őshonos vendéglátójának egyaránt érdekes. Igaza van, Budapest az elmúlt tíz évben drámai fejlődésen ment át. A nyelvi lektor a neves, magyar származású újságíró és írónő, Marianne Szege dy-Maszák volt, a képeket szándékosan egy Franciaországba költözött magyar fotós, Pörneczi Bálint és egy általa ajánlott fran cia pályatársa, Arnaud Brunet készítette, a bennfentes és a friss szemet jól kombinálva. Egyedül az esetlen térképvázlatok szerzőjét nem találtam meg. Nagyon hiányzik a részletes tartalomjegyzék és a mutató. Így, ha például a 10 trendsetter egyikéről akarok olvasni, végig kell pörgetni a könyvet újra. Szép és jó könyv született. Amit nem egészen értek, az a célközönség, még általánosabban a könyv műfaja. Útikönyvnek messze túl nagy és súlyos. Talán az itt évekre megtelepedő expatrióták lehetnek a vásárlók? Vagy az állami turistapropaganda szolgálata elég cél? És a Grand Budapest cím vajon véletlen egybeesés? Vagy a turisztikai ügynökség ezt a címet kérte? (Libri, 2017, 421 o., fordította Huw Dangerfield , ételsty list Litauszki Zsolt , tervezte Ipacs Géza , nyomta a gyomai Kner Nyomda, Pregraphica Smooth papírra, ára 5999 Ft) ● 17
