Budapest, 2017. (40. évfolyam)

10. szám, október - Prohászka László: A NAGY HÁBORÚ - Emlékjelek a hadak útján

BUDAPEST 2017 október 10 A második világháború után lebontot­ták az országos haditengerész emlékmű­vet a Petőfi híd budai hídfőjénél (plaszti­ka: Szentgyörgyi István ) és a budapesti 1. honvéd és népfelkelő gyalogezred Fővám téri emlékművét (Márton Ferenc és Sikló ­dy Lőrinc műve). A fegyveres testületek objektumainak területéről eltávolították a Böszörményi úti laktanya udvarán álló Csendőr vértanúk emlékszobrát (Pásztor János művét), az Ezredes utcában a gép ­kocsizók hősi emlékét (Maugsch Gyula alkotását), Csorba Géza hegyi tüzér em ­lékművét a Bartók Béla úti egykori Hadik laktanya faláról, és lebontották az elesett távírászok Daróci úti emlékművét is. A budavári Mária Magdolna (más nevén Helyőrségi) templomot 1950-ben helyre­állítás helyett – a torony és az előcsarnok kivételével – lebontották. Ennek során is több első világháborús emlék – köztük a kerékpáros katonák és a 8. közös huszár­ezred emléktáblája – veszett oda. 1945 után eltávolították a hajdani Ludovika Akadémia szobrainak jelentős részét. A Vass Viktor mintázta Ludovika alapítási emlékmű 1992-ben került vissza a helyére. Még 1961-ben is történt jelentős változás: ekkor bontották le a lovas tüzérek Ligeti Miklós alkotta hősi emlékművét az I. kerü ­leti Palota (ma Dózsa György) téren, hogy helyére a Dózsa-szobor kerüljön. Az 1960-as és 1970-es években főleg azo­kat a külső kerületeket sújtotta bontási hul­lám, ahol új lakótelepek épültek. Pesterzsé­beten 1966-ban eltávolították az emlékmű melletti, tizenhat méter hosszú, mészkőből faragott dombormű-sort. 1974-ben szétszed­ték a békásmegyeri emlékművet. (Ez utób­bit a lakosság követelésére 1985-ben resta­urált állapotban visszahelyezték.) 1975-ben az újpesti hősi emlékművet száműzték. A Zsákodi Csiszér János alkotta monumentális rákospalotai első világháborús emlékművet 1945 utáni többszöri áthelyezése után, a XV. kerületi önkormányzat 1998-ban visszaho­zatta a polgármesteri hivatal épülete elé. Voltak kivételek Lebontani tervezték a császári és királyi 32. gyalogezrednek a róluk elnevezett 32-esek terén álló, Szentgyörgyi István alkotta szobrát is. A gránátot dobó kato­na 1933-ban felavatott bronzszobra végül maradt a helyén, akárcsak Horvay János 1942-ben készített háromalakos alkotása az Üllői úton, amely a két világháború­ban elesett katonaorvosok előtt tiszteleg. Nem érte bántódás a Vilmos-huszárok emlékművét a Szervita téri római katoli­kus templom falán (Istók János) , az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának épüle­te melletti Egyetemi hősi emléket (Zala György) és a 2-es huszárok budavári lo ­vasszobrát (Petri Lajos műve). Több cég, tanintézet és közintézmény – így a Posta, a MÁV, a Pénzügyőrség – is megőrizte a hősi halottak emlékművét. A BSZKRT (ma BKV) villamosremízeinek a külső falán a mai napig láthatók az első világháborús emléktáblák (Sződy Szilárd alkotásai). A Emlékjelek a hadak útján Prohászka László 1945 után felemás helyzet alakult ki az első világháborús emlékművekkel kapcsolatban. A főváros kommunista párti vezetése szívesen eltüntette volna ezeket, de a koalíciós időkben még tekintettel kellett lennie partnereinek szempontjaira. Arról persze szó sem volt, hogy minden maradhat a régiben. 1945, majd 1948 után számos első világháborús emlékmű tűnt el a fővárosban. A NAGY HÁBORÚ A Vilmos huszárok emlékműve a Szervita templom falán Postások hősi emlékműve (Párizsi utca 8.)

Next

/
Thumbnails
Contents