Budapest, 2017. (40. évfolyam)
9. szám, szeptember - Ősztől újra Szindbád-szalon - Zappe László: Erőszakos menekülés – A pincér a Zsámbéki Bázison
31 BUDAPEST 2017 szeptember ERŐSZAKOS MENEKÜLÉS – A PINCÉR A ZSÁMBÉKI BÁZISON Zappe László A nyári színjátszás mindig is a szélsőségek terepe volt. Az szinte magától értetődik, hogy a műsor gerincét a hakni adja. Könnyű különkereset a művészeknek, olcsó szórakozás a nézőknek. Kellemes nyáresti mulatság mindkét fél számára. A hajdani merev társulati rendszer idejében ráadásul találkozási lehetőséget is nyújtott régi ismerősök, egykori osztálytársak, kollégák részére. Szorosabb együttlétet a fesztiváloknál is, egy-egy nyári fellépés közös munkát, néhány hetes együttélést is kínált. Manapság ritka az olyan szezonprodukció, amely egy adott helyszínre, szabadtéri játszóhelyre jön létre. Repertoár darabokat visznek ki a zöldbe, esetleg előbemutatókat tartanak az őszi programból. Amúgy is szaporodnak a kis költséggel létrehozható egykét személyes, könnyen mozgatható, gyakorlatilag bárhol eljátszható előadások. Ilyen Forgách András régi jó kétszemélyese, A pincér is, amelyet először 1995-ben, tehát több mint két évtizede Miskolcon, a Csarnoknak nevezett játszóhelyen mutattak be. Aztán játszották Zalaegerszegen különböző szereposztásban egy estén kétszer is, majd Pesten a Spinozában és a Kálvária téren az akkor Józsefvárosi névre hallgató épületben. A mostani előadásnak pedig az az előzménye, hogy 2012 nyarán már bemutatták a Zsámbéki Bázison, egy másik helyszínen, és akkor a főszereplő Gubik Ágit beugrással az erdélyi Kicsid Gizella helyettesítette, kezében szövegkönyvvel. Örökbecsű, mindig időszerű történet. Egy férfi és egy nő találkozik az éjszakában. A magány és az unalom együtt tartja őket. Beszélgetnek, csak hogy beszélgessenek. Illetve ez így nem egészen pontos. Az egyikük színésznő, a másik szállodai pincér. A színésznő fellépés utáni kifacsart, kiégett, kiüresedett állapotban van. A pincér magatartását a köteles tisztelet, udvariasság, szakmájának szabályai határolják be. Bravúrosan kiagyalt szituáció a drámaszerkesztői mesterség gyakorlására. (A szerző spanyol lovasiskolának mondta egy interjúban.) A feszültség eleve adott, mindkét fél feszélyezett, de egyikről sem tudható, mennyire csábítható, mennyire hajlamos a csábításra, illetve a csábulásra. És persze a helyzet nemcsak társadalmilag egyenlőtlen, dramaturgiailag is az. A színésznőé az abszolút főszerep, az ő szeszélyei, hangulathullámzásai jelölik ki az események menetét. A pincér csak reagálhat, azt is elég szűkös határok között. A zsámbéki bázis alkalmas hely a most talán hosszabb életre szánt produkció bemutatásához. A kettős rakétasiló eleve adja magát a darab két helyszínének megjelenítéséhez, a nyersbeton építmény pedig biztosítja a rideg, borzongató környezetet. A berendezés is egyszerű, a színésznő szobájában a kényelmet, az elkényeztetettséget lényegében egy hatalmas ágy, hátul talán asztal, lámpa, ilyesmi érezteti, a pincér szobájában csak a legszükségesebbek vannak, azok is a legszegényesebb kivitelben. Fontos közülük egy ócska szekrény, amely belül világít, és amelyet odébb kellene tolni. A fénynek talán csak nyitásra kellene kigyúlnia, de folyamatosan ég, elmozdítani pedig a rücskös betonon lehetetlenség. Ám ezeknek az apróságoknak semmi jelentőségük. Csak a színészi jelenlét, alakítás számít. Ez pedig remek. Teli hay Péter rendező ügyel az arányokra, a mértékekre éppúgy, mint a ritmusra. Precízek a tempók, a kitartások, a szünetek. Gubik Ági pontos és fegyelmezett a szélsőségekre, a magamutogatásra, a hisztizésre nagyon is csábító szerepben, finom kidolgozásban adja a szeszélyt, színesen, tartalmasan a tompultságot, az ernyedtséget, a spleent. Hajnal János minden külsőséges eszköz nélkül érezteti a pincér magára erőltetett önfegyelmét, lefojtott reakcióit, titkolt vágyait, elrejti a férfi feltételezhető sóvárgását. Ügyel viszont arra, hogy jelenlétének súlya legyen, fegyelmezettségében fenyegető erőt érezzünk. Végül meztelenre vetkőzik, egy szál bődzsekit húz, majd a kimegy a bejárat előtt várakozó behemót motorkerékpárhoz, és átviharzik a betonbunkeren. Abszurd, megoldatlan elütése egy abszurd szituációnak. Erőszakos, erőt demonstráló menekülés. De vajon hogyan lesz a Bartók 32-ben? ● Szabó Magda. Fotó: Vahl Ottó, 1972 A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum nagy sikerű irodalmi szalonja idén ősztől megújul. A Szabó Magda-emlékévhez kapcsolódóan minden hónap első szerdáján felolvasószínházzal várják a múzeumba az irodalombarát látogatókat. A részletes programról és a meghívott vendégekről a múzeum honlapján, a www.mkvm.hu oldalon olvashatnak az érdeklődők. A támogatói belépő továbbra is jelké pes összegű, mindössze 200 Ft-ba kerül. ● ŐSZTŐL ÚJRA SZINDBÁD-SZALON Irodalmi szalon a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban
