Budapest, 2017. (40. évfolyam)
9. szám, szeptember - Daniss Győző: A NAGY HÁBORÚ - Kisparcellákon krumpli, az erkélyen borsó és bab
BUDAPEST 2017 szeptember 22 temetők felhasználható területeit, összesen mintegy 100 hold fővárosi területet a folyó 1915. év tavaszán konyhakerti megművelés alá véteti és bevetteti; 2. felhívással fordul a telektulajdonosokhoz, hogy a főváros területén lévő, éspedig a jobb parton a külső városrészekben, a bal parton pedig a Hungária körúton kívül eső területeken fekvő, konyhakerti művelésre alkalmas földjeiket, amennyiben azokat saját maguk bevetni nem akarják, legalább a folyó évi október végéig terjedő időre konyhakerti művelés céljára bocsássák díjtalanul a főváros rendelkezésére...; 3. Az önként jelentkező olyan magánfeleknek, akik magukat a hatóság állandó ellenőrzésének alávetik, a főváros telkeket enged át kötelező konyhakerti bevetéssel, s erre a célra önköltséges áron bocsát rendelkezésükre magot és palántát. A nyerendő termés teljesen a megmunkálóé, de köteles a telken burgonyát, kukoricát, babot vagy borsót termeszteni.” A közgyűléssel egyidejűleg az 1917-essel lényegileg azonos tartalmú plakát is megjelent, hangsúlyozva, hogy a zöldségfélék pótolhatják a húst és a kenyeret, és hogy „A községi konyhakerti gazdaság [ez Budapest ellátásának egyik 1912-ben létrehozott városi tulajdonú intézménye volt] a IV. ker., Vámház-tér dunaparti oldalán és a VII. ker. Garay téren önköltségi áron bocsát a közönség rendelkezésére konyhakerti magokat és palántákat, és ugyanott a konyhakerti művelésről népszerű ismertetést is árusít.” Tegyük hozzá, hogy a főváros illetékes szervei kezdettől fogva próbáltak enyhíteni a háború alatti élelmiszergondokon. És hangsúlyozni kell, hogy kezdettől fogva. Mert a „nagypolitika” korifeusainál és a hadügyek vezetőinél pontosabban ismerték a valóságot, náluk jobban értették a világot. Elismerésre méltó józansággal számoltak azzal, hogy a csataterek bizony nem néptelenednek el, „mire lehullnak a falevelek”. Folkusházy Lajos tanácsnok például már a hadüzenet másnapján arról beszélt Az Ujság című lapnak (1914. július 30.), hogy a főváros – „számítva arra az esetre is, ha a háborús állapot tovább tartana” – hatal mas élelmiszerkészletet fog felhalmozni. Másfelől pedig „kegyetlen konkurenciát” teremt a nyerészkedni próbálkozóknak, és büntetéseket is kiszab a hirtelen felszökött árak visszaszorítására. Bárczy polgármester egy hónap múlva „komolyan intette” polgártársait a mértékletességre, takarékosságra, egyszersmind a Fővárosi Közlöny augusztus 28-i számában – valami oknál fogva hirdetésként – tanácsokat is adott: „Fogyasszunk elsősor ban olyasmiket, amiket hiába tennénk el, mert megromlanának. Viszont az eltehetőkből rakjunk el mindent. ami felesleges vagy ami nélkül is el lehet lenni.” Hármas haszon A fővárosiakat nemcsak az áraknak már a hadüzenet másnapján bekövetkező emelkedése, hanem hamarosan a hiány is nehéz helyzetbe hozta. Az élelmiszerjegyek segítségül szánt bevezetése ígért ugyan valamelyes biztonságot, ám a jegyre kapható áruk korántsem voltak elegendők a megszokott fogyasztási szint megtartásához. Sokak gondjain enyhítettek a kedvezményes árakat hirdető vagy éppen ingyen ebédet osztó konyhák. Volt némi eredményük – legalábbis a kevéssé gyakorlott háziasszonyok körében – az egyre-másra megjelenő „spórolós” főzési tanácsoknak is. Ez utóbbiak alapeszméjét Alsószopori Nagy Ferencné vetette pa pírra a legpontosabban a Háborús ételek A zsemle folyamatosan gyufaskatulyányira zsugorodott (Igaz, nem először fordult elő efféle méretcsökkenés; a Figyelmező 1849. január 30-án ezt írta: „Pesten a zsemlye napról napra kisebb lesz, nem sokára megérjük, hogy az ember harapni sem fog belé, hanem egyszerre nyeli el!”) Káposztakapálás Rákosszentmihályon. A háttérben lévő „lóhajtású” bolgárkerék – vagy e típus egy másik példánya – azon a területen még a második világháború befejezése után is működött (Vasárnapi Ujság, 1917, június 24.) forrás: Kiscelli múzeum
