Budapest, 2017. (40. évfolyam)
8. szám, augusztus - Holló Szilvia Andrea: Ekegyár a Váci utcában
BUDAPEST 2017 augusztus 27 megkezdődhessen az Erzsébet híd építése. Ekkor a korábban kétfelé vágott utcát újra egyesítették, de már végig Váci utca néven. A Lipót utca tehát meglett, de az emléktábla felirata a konkrét házszám ellenére rejtélyesen csupán célozgat arra, hogy Gubicz gépgyártó üzeme „ezen a területen” mű ködött. Tény, hogy az utcanév változása és a telkek adásvétele egyaránt kihatott a házszámozásra. Elég azonban egyetlen pillantást vetni a korabeli térképekre és kézbe venni a topográfiát, s a 41. szám mai helye egyértelműen azonosítható. A gyár fénykorát jelentő hatvanas években ez a Váci utca 78–80. szám helyén volt. Az ingatlan korabeli tulajdonosa Zartl Lipót vendéglős volt. Állítólag e házban lakott Sonnenschein folttiszító is, akinek neve a művészet barátainak ismerősen csenghet. Nála kapott szobát 1865-ben Munkácsy Mihály , aki a vendéglátásért cserébe házigazdájának egy cégért festett. „Van két festménye is Munkácsynak a kiállításon ... két arckép, régi, agyonbarnult, primitiv tapogatózásai a zseniális ecsetnek, de csak annál érdekesebb. A tulajdonos, egy öreg mesterember, Sonnenschein folttisztitó elbeszélése szerint, Munkácsy 1865-ben festette a két képet itt Pesten, midőn Sonnenschein adott neki szállást s úgy, ahogy tellett, segített is sorsán. – Én akkor, beszéli Sonnenschein, – a Lipót-utca negyvenegyedik száma alatt laktam, ahol egy kis ruhatisztító műhelyem volt. Egy kis világos szobámat bérbe adtam s ezt a müvésznövendék vette ki... Bizony, kérem, sanyarú sorsa volt. Szegény feleségem sokszor megszánta s amikor láttuk, hogy betevő falatja sincs, megosztottuk vele a mi szűk ebédünket. De azért jókedvű volt mindig... Különös ember volt, kérem! Áldott jó szivü, becsületes lélek. De a házbértartozás mindegyre szaporodott. Egyszer aztán megkértem, hogy fössön nekem egy jó cégtáblát. Festett is. Egy félgömbölyü vastáblának telepingálta mindkét oldalát. Kiakasztottam a ház elé. Egy nagy vas S-en lógott. Engem festett le rá, amint a munkaasztalomon egy nadrágot kefélek; az egész műhely le volt pingálva, még az a szárító kötél is, melyen a kimosott keztyük lógtak... Nagyon jó volt, csak azt sajnálom, hogy ellopták. Átmentem lakni a Bástya-utcába. De már akkor Munkácsy urnak nagy hire volt. Egyszer bejött hozzám egy finom úri ember s megkérdezte, ki festette azt a céget? Kivágtam büszkén, hogy az én címeremet bizony Munkácsy festette... Két nap múlva ellopták a kapuról, lefeszítették az S-röl. Még egy darabja oda is törött. Soha sem tudtam meg, hova került.” (A Nemzeti Sza lon tavaszi kiállításának katalógusa, 1900) A Lipót utca 41. szám alatti házat 1869-ben Gubicz András átalakíttatta. Végrendeletében két, egymással szomszédos Lipót utcai ingatlant is a feleségére hagyott, a 240. és 241. számú telket. Ezek helyén épült fel 1912-ben egy üzletház, ma Váci utca 78–80. Londoni arany A hirdetésekben szereplő cím tehát azonosítható, de valóban a Belvárosban működött a gépgyár? Igaz, hogy a 19. század közepén a gyár fogalma még mást jelentett, mint pár évtizeddel később, de a füst, a bűz, a zaj már akkor is hozzátartozott a mindennapokhoz. A budai oldalon, az országút mellett fekvő Ganz öntöde szomszédai jobbára katonai létesítmények, laktanyák voltak, a pesti gépgyárak sem a város központjában telepedtek meg. Így például a Vidáts-féle gépgyár a Két nyúl (ma Lónyai) utcában működött, Farkas István üzeme pedig a városból kifelé vezető, széles Üllői út mentén. Az bizonyos, hogy Gubicz András a Lipót utca 41. szám alatt lakott. Ezt saját maga is megerősítette, amikor egyik, 1858-ban megjelent hirdetésében úgy fogalmazott, hogy az elkészült gazdasági gépeket az érdeklődők megtekinthetik ezen a címen lévő lakásán. Ugyanakkor értékesítésre váró termékeit Kollerich Pál cégének egyik raktárában tartotta. Kollerich sodronyüzeme kezdetben szintén a Belvárosban, a Duna mellett működött (Aldunasor 14., ma Belgrád rakpart 21.), majd a külterületi Márton utcába költözött. S micsoda véletlen, a Gubicz rokon is ugyanoda telepítette a gépgyárát. Egy szó, mint száz: szerencsésebb volna Gubicz András születésének közelgő 200. évfordulójára a szöveget pontosítani, s az emléktáblát áthelyezni a megfelelő helyre. A londoni világkiállítás aranyéremmel kitüntetett gépgyárosa ennyit igazán megérdemel. ● forrás: FSZEK fotó: Sebestyén László A Kollerich-cég a Duna-parton kezdte (1860-as évek) Az emléktábla most még rossz helyen van
