Budapest, 2017. (40. évfolyam)
8. szám, augusztus - Róka Zsuzsa: Világszám lehet: sokadalmi nevezetesség újratöltve
BUDAPEST 2017 augusztus 10 lapunkon. Viszont légből kapott adatokkal dobálózva hordanak össze kígyót-békát, riogatnak például három-négyszer akkora épülettel, mint amit tervezünk, olyanokat állítanak, hogy beépítjük a hajdani Vidámparkot. Mert valójában mi is történik? A 8 hektáros területnövekményünkből annak egy ötödén, 1,7 hektáron építünk egy Budapesten még sosem volt, és egyelőre világszerte is ritka fedett parkot a főváros különösen értékes helyén. Ezt a helyet korábban az év felében zárva tartottak, közel kilenctizede le volt burkolva vagy sűrűn be volt építve tönkrement épületekkel, tele szennyezéssel és romokkal. Ott, ahol a Vidámpark volt, ez a Biodómnak nevezett csoda – igen, az lesz! – egész évben bejárható, élvezhető lesz, minden porcikájában. Egy olyan fedett attrakció, amilyet el sem tud képzelni az, aki ilyet még nem látott, és amilyenhez hasonlóra gondolhattak már a magyar fővárosban a múlt századelőn is, hiszen 1912-ben, a Pálmaházunk megépültekor is nyomós érv volt, hogy „Szükség van egy magyar Nizzára”. Én inkább azt mondanám, hogy kell egy olyan kellemes belső közösségi tér, agóra, amelyben télen-nyáron szubtrópusi környezetben és légkörben lehet járni-kelni, beszélgetni, üldögélni, állatokkal ismerkedni, bennük gyönyörködni, róluk – és magunkról, az emberi társadalomról is – tanulni. Amit akkor is lehet a családi időtöltés kihagyhatatlan Mekkájaként üdvözölni, ha ezt eddig nem is követelték hangos tömegek. Például a lengyelországi Wroclawban, a németországi Lipcsében, vagy Hollandia két városában, Arnhemben és Emmenben is már fényesen bizonyította létjogosultságát az ilyen fajta létesítmény. Kulturális, turisztikai, társadalmi hozadéka mellett én további támogató érvként említhetem, hogy nálunk egy rozsdaövezetet varázsol paradicsommá. A fanyalgó becslésekkel-híresztelésekkel szemben csupán a külterein abszolút értelemben is számszerűsíthetően duplájára növeli a zöldfelületet a Liget térségében, miközben a jövő modern állatkertészetének utat nyitva természetvédelmi jelentősége is van. Egyebek közt méltó tartási feltételeket teremthetünk olyan állatoknak, amelyeket, nem MUSZÁJ ugyan bemutatnia egy állatkertnek, de ha mondjuk, úgy döntünk, hogy legyen elefánt Budapesten, akkor jó, hogy a Biodómban csak a beltéri kifutója akkora lesz, mint most a kültéri. Vagy nem muszáj nagy tengeri bemutatóval rendelkezni, de a közönség örülni fog neki, hiszen a legtöbben éppen ezt hiányolják most az állatkertünkből. Mellesleg: ide növesztjük majd a kis cápákat a most formálódó Holnemvolt Vár Cápaneveldéjében – építkezünk téglát téglára rakva, csak látni kell, mi hová is fog illeszkedni, akár évek múlva. Közben egy percig sem feledjük, hogy mi növénykert is vagyunk, és a lerobbant rozsdazóna helyén is egy botanikus kerti minőséget teremtünk. Egész területünkön minden egyes talpalatnyi hely lyel foglalkoznunk kell, figyelembe véve múltját, mérlegelve jelenét és tekintettel jövőbeni optimális állapotára. A Pannon Parkra megvan a tervünk, lépésről lépésre zajlik a döntéselőkészítés, több lépcsőnél szerződéskötés előtt állunk, huzakodunk árakról, tartalmakról, és még ennek a nyárnak a híre lesz a sajtóban, hogy felvonul a Pannon Park kivitelezője is. Összetetten, sok részletből formálódó folyamat ez, ami átfogja ugyan az egész egységessé vált fejlesztési területet, de különböző pontokon történik, néha egyidejűleg, néha nem. Ha csak a volt Vidámparkot nézzük: több mint negyvenezer négyzetméternyi burkolt felülete mellett további tízezret fedtek le épületek – az eredeti 12 százalékos zöldfelületi arányt – a Biodóm fedett parkja nélkül (!) – 26 százalékra emeljük, és egyebek közt vízfelületekkel tesszük kellemessé. Sok medence lesz, például tutajos medence a gyerekeknek – most törjük a fejünket, hogyan. Vagy még mindig a hajdani Vidámparknál maradva: a Liget belsejétől a legtávolabbi ponton fog 35 méternyire fölszökkenni a Biodóm legmagasabb csúcsa, viszont az átlagos magassága 18,5 méter lesz, ami persze nem csekélység, de jóval alacsonyabb, mint a Hermina-mező és Hungária körút beépítési zónájának már régóta álló számos magas épülete. A volt Vidámpark Hermina úti sarkára pedig úgy tervezzük a kétharmad részt föld alá mélyített autóparkolót, hogy az eltörpüljön az út túloldalán már évtizede meredező, tetőuszodás négyemeletes épülettel szemben, ami – kétes esztétikai értéke ellenére – számomra érthetetlen módon még senki indulatát nem váltotta ki. Erre a garázsra egyelőre csak tanulmánytervünk van, de az Állatkert, sőt a Széchenyi Fürdő, meg a Bethesda Gyermekkórház működéséhez nagy szükség lenne rá. Azt szeretném, hogy a Pannon Park ennek a tetejére tetőkertként fusson rá, itt sétányok, állatbemutatók lehessenek, és a Liget felé ne beton oldalhomlokzata, hanem zöld növényes fala legyen. Szeretném emellett az Állatkertnek és egész környezetének a közlekedésfejlesztési gondjait is megoldva látni: szerintem meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy naponta több tízezer autó hömpölyög át a Ligeten, mert az M3-as a Kós Károly sétányra hordja rá egész Kelet-Magyarország Budapesten áthaladni akaró forgalmát, és önti végül rá a világörökségi rangjának így egyre nehezebben megfelelő Andrássy útra. Szerintem rendet kell tenni, ki kell söpörni a Ligetből a kocsikat, azok kivételével persze, amelyek az itteni intézményeket szolgálják majd ki. És ezért igenis: kellenek mélygarázsok is. De hát micsoda különbség lenne autók tömege nélkül! Nemcsak a Liget környezetét, hanem a Teréz- és Erzsébetváros környezeti állapotát, a világörökségi zóna épületeinek sorsát illetően is! Igen, az Állatkert fejlesztése nemcsak önmagában fontos, de ami itt folyik, az összefügg a Ligettel, sőt hatása lesz Pest egészére, és általa az egész fővárosra. A Hermina-garázson kívül is kellenének P+R parkolók valahol a Mexikói úti földalatti térségében, sőt: új földalatti állomás is kellene, ami ráteszi az 1-es villamosra a közönséget... Okosan, szívósan, lépésről-lépésre, évtizedekre előre tekintve érdemes gondolkodni ezekről – és persze tenni értük minden nap. ●
