Budapest, 2017. (40. évfolyam)
7. szám, július - Új, állandó kiállítással nyílt meg a budapesti Vasarely Múzeum - Zappe László: Operettnek is elmenne a Szerelmes Shakespeare
31 BUDAPEST 2017 július OPERETTNEK IS ELMENNE A SZERELMES SHAKESPEARE Zappe László Alighanem szerencsém volt, hogy eddig nem sikerült megnéznem filmen a Szerelmes Shakespeare-t. Ahhoz képest talán még kellemetlenebb élmény lett volna a Madách Színház előadása. Csalódásról ugyan ezúttal nem lehet beszélni. Nem csalódhat az ember, ha nem vár semmit. Márpedig mit várhat a finnyás kritikus, ha beteszi a lábát a körúti szórakoztató monstrumba. Szuperprodukciót természetesen, még ha a címben minden idők legnagyobb hírű színpadi szerzője szerepel is. Ha műveiből születhetett opera, operett, musical, életéből miért ne íródhatott volna népszórakoztató film, színdarab? Született is. Előbb film John Madden rendezésében 1998-ban, Marc Norman és Tom Stoppard forgatókönyve alapján, brit-amerikai produkcióban, 25 millió dolláros költségvetéssel, ami közel 290 millió dollárt fialt. A szerzők örök színházi közhely sztorit sóztak a nagy író nyakába: éppen válságban van, semmi sem jut eszébe, miközben két színigazgató is szorongatja, akiknek némi előlegért egyaránt eladta következő darabját. Egy szerelmi vígjátékot, amelynek csak a címe van meg: Rómeó és Ethel. Fölbukkan viszont egy fiúcska, aki fölöttébb alkalmasnak látszik a lány szerepére, és történetesen az a mániája, hogy színpadra lépjen. A fiú természetesen valójában leány, Viola a neve, csak éppen akkoriban nők nemigen léphettek színpadra. Megtiltotta a királynő. Ezért adja ki magát ambiciózus fiatalembernek. Ezzel mellesleg a szerzők még egy legyet is leütnek, érintik, sőt meg is oldják a Shakespeare homoszexualitá sáról szóló, főképp szonettjeire alapozott filológiai pletykákat. Noha ezekkel nem is terhelik az esetleg kevésbé tájékozott nézőket. A jó nevű szerző ugyanis beleszeret a színpadra törekvő fiús leányba. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az ifjú hölgynek nemcsak apja van, akinek egészen más tervei vannak vele, mint a színházi karrier, hanem vőlegénye is, egy folyton a színház körül lebzselő lecsúszott, elszegényedett arisztokrata. Csak idő kérdése, hogy belebotoljon, felismerje és leleplezze a menyasszonyát. A hatalmas színpadi rutinnal bíró szerzők természetesen ügyesen bogozzák és oldják sok-sok menetben az összekuszálódó szálakat, mégpedig úgy, hogy mind világosabban fölismerhető legyen az író szerelme és íródó darabja, a Rómeó és Júlia sztorija közötti párhuzam. Részletek bukkannak föl a közismert tragédiából Mészöly Dezső remek fordításában, a darabzáró kriptajelenet egy részét el is játsszák, bár a címszereplők halálánál abbahagyják, a vetélkedő családok kiengesztelődését elengedik a túlzott bonyodalmaktól elszoktatott nézőknek. Ők cserébe megkapják a konkurens barátot, Marlowe-t, akinek egy szorongatott pil lanatában Shakespeare kiadja magát, így amikor a közismert krakéler verekedőt egy kocsmai csetepatéban ledöfik, róla gondolják, hogy meghalt, ami megint csak alkalmas feszült drámai pillanatok teremtésére. Szirtes Tamás rendezésében Rózsa István hatalmas és mozgékony díszle tei között, Rományi Nóra látványosan történelmies jelmezeiben folyik a sablonos, szöveghez tapadó játék. Talán mondanom sem kell, hogy a címszerepet alakító Nagy Sándor on sok minden lát szik, csak a zsenialitás nem. Ügyes szerzőnek nyilván kifogástalanul elmenne, ha nem kellene folyton jelentősebbnek, mélyebbnek, igazabbnak lennie a körülötte nyüzsgőknél. Akik között ráadásul ott ágál ellenlábasként Debreczeny Csaba, barátként meg Zöld Csaba , akik mindketten jelentősebbek nála, termetre éppúgy, mint színészi intelligenciára nézve. Tompos Kátyá val semmi baj nincs, szépsége, karcsúsága teljesen elegendő a fregoliszerephez. A nagy sokadalomból még kitűnik Tóth Enikő érdesen gon doskodó és ha kell falazó Dajkája (nem Júliáé, hanem Violáé) meg Szerednyey Béla mint örök optimista színigazgató, valamint a kutya, akit első renden szeretne a készülő darabban látni. A Szerelmes Shakespeare-nek egyetlen igazi meglepetése van: az, hogy nem musical. Ez pedig mostanában szokatlan a körúti épületben. Szinte prózai darabnak látszik, bár szól benne zene (szerzője Gulyás Levente ) és táncolnak is néha (koreográfus Tihanyi Ákos ). Ám a törté net operettnek is elmenne. ● Egyéves felújítás után megújult épületben és újragondolt állandó kiállítással június 20-tól ismét látogatható a Szépművészeti Múzeum Vasarely Múzeuma. A múzeum, amelynek gyűjteményét Victor Vasarely a nyolcvanas évek elején adományozta a magyar államnak, 1987-ben nyitotta meg kapuit a közönség előtt az óbudai Zichy-kastély épületében. A rekonstrukció egy éve alatt új állandó kiállítási koncepció is készült, így a mintegy 150 műtárgyat és számos dokumentumot bemutató tárlat új megvilágításba helyezi Victor Vasarely életművét. A kiállítás különlegessége, hogy 13 sokszorosított grafika is látható abból a 118 darabos kollekcióból, amelyet Vasarely 1968-ban adományozott a Szépművészeti Múzeumnak. Ezeket a műveket utoljára 1969-ben láthatta a közönség. A kiállítást egy egyedülálló „virtuálisvalóság-élményen” alapuló múzeumpedagógiai program egészíti ki, mely Vasarely műveit a lehető legközelebb hozza a látogatókhoz. ● ÚJ, ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSSAL NYÍLT MEG A BUDAPESTI VASARELY MÚZEUM Szépművészeti Múzeum Vasarely Múzeuma Victor Vasarely: Peer-rouge, 1977 ©Vasarely Múzeum
