Budapest, 2017. (40. évfolyam)
7. szám, július - Kettős látás: művészet vagy dekoráció
BUDAPEST 2017 július 23 – Miért fontos nekünk Adler munkássága, olyan nagy hatással volt a magyar és az európai absztrakcióra? – LZS Az idén 90 éves Adler a német absztrakt művészet jelentős alakja, elismerése, újrafelfedezése napjainkban is folyik Németországban. Alkotói tevékenységének jelentős időszakát korlátozta a rendszerváltás előtti szocialista kultúrpolitika ideológiája a néhai NDK területén. Az ötvenes évek végétől a drezdai műszaki egyetemen épületplasztikát tanított, ahol geometrikus alapformákat helyezett egymásra, több fázisban, eltolva, elforgatva, szimmetrikus-aszimmetrikus módon. Ezeket a térbeli megfogalmazásokat nevezte Schichtungoknak, rétegződéseknek, amelyeket az építészek térlátásának fejlesztésére – lásd Rubik kocka – dolgozott ki. Tulajdonképpen a mozgások is hasonló fázisok. Ezeknek az elemeknek, moduloknak a térben való ki-beforgatása jelenik meg a korabeli falplasztikákban, térhatároló falakon, belsőépítészeti és homlokzati díszítő elemeken. – Hogyan „adoptálták” ezt a művészi koncepciót, látásmódot mások? – BM Adler egy szortimentet készített szabadalmaztatott betonelemeiből (Friedrich Kracht-tal közösen), ezeket meg lehetett rendelni és tetszés szerint alkalmazni, akár művészi fokon is. De ezt nem ismerték el képzőművészetnek, ez a kor hivatalos felfogása szerint csak épületdekoráció, épületdíszítés volt. Mi is összeállítottunk itt a templomtérben a múzeumpedagógusokkal egy mobil falat – modul Legót –, ahol a látogatók maguk is megtapasztalhatják a geometrikus formák variálhatóságát, a sokféle alkalmazási lehetőséget. – Milyen hatással volt ekkor az absztrakció a hazai művészeinkre? Hiszen már a két háború között is fontos alkotók működtek és jelentős munkák születtek. Kettős látás: művészet vagy dekoráció A Kiscelli és a Kassák Múzeum 2017. június 1-én nyílt Különutak című kiállításaival az 1927-ben született drezdai képzőművész, Karl-Heinz Adler munkásságának bemutatására vállalkozott. Legfőbb érdekessége, hogy Adler életművén keresztül a magyar művészet eddig szinte elfeledett jelenségei kerültek fókuszba. A kurátorok különböző megközelítésekből azt vizsgálták, hogy az 1960-as években kevésbé tolerált absztrakt művészet különböző jelenségei a tiltások ellenére milyen formákon keresztül tudtak érvényesülni Magyarországon. A részletekről Branczik Márta és Leposa Zsóka művészettörténészeket, a kiállítás kurátorait kérdeztük. A Karl-Heinz Adler és Friedrich Kracht által kifejlesztett formarendszer elemei, 1967 Klézl Marina -Czeglédi István: Nyugati téri aluljáró 1985
