Budapest, 2017. (40. évfolyam)
7. szám, július - BLOGBARÁTOK - Gyáridő
BUDAPEST 2017 július 15 ollókat, késeket, borotvát és különböző acélárut állítottak elő, amelyek jelentős részét az Üllői út 38. szám alatti (József krt. sarokház) boltjában értékesítette. Az ezüstkoszorús mester végigküzdötte az I. világháborút is, a II. Lipót császár nevét viselő 33-ik gyalogezred katonájaként szolgált, több ízben kitüntették. Hosszú ideig a rákosfalvai sportclub vezetőjeként is tevékenykedett, valamint rendszeresen fellépett műkedvelő előadásokon is. Az Első Magyar Kártyagyár Ma már elképzelhetetlennek hangzik a kártyázásra alapozni egy vállalkozást, de nem így volt ez 150 évvel ezelőtt, amikor a társasági élet egyik fontos eleme volt ez a fajta szórakozás. Giergl István, Schill István, Wilner József, Zsíros István kártyagyárosok és Tury Ferenc papírkereskedő 1868-ban alapították meg az Első Magyar Kártyagyárat, üzemük pedig a VI. kerületben, az akkori Rákosárok utcában helyezkedett el, ez ma a Csengery utca 11. telke. Egy 1873-as felmérés szerint a gyárban 50 férfi, 40 nő, 10 gyermek, 2 igazgató, 3 tisztviselő dolgozott. 100 000 tucat kártyát állítottak elő évi 300 munkanap alatt, a dolgozók heti bére 7 Ft (ami alacsonynak számított ebben az időben). A gépparkjuk 1 db 6 lóerős fekvő gőzgépből, 1 calica hengernyomógépből, 1 fényezőgépből, 1 simítógépből és 1 festékmalomból áll. És persze ne feledjük Schneider József et, aki már az 1830-as évek közepétől működtette Kiskereszt utcai kártyafestő műhelyét (ma VII., Kazinczy utca 55.) ● A magyar országgyűlés 1872-ben hagyta jóvá az iparműködést szabályozó első törvényt. Ez a korlátlan iparszabadság elvéből indult ki, minden ipar űzése szabad volt, a korábbi céheknek ipartestületeket kellett létrehozniuk. Az állami szabályozások és támogatások következtében fellendült az ipar, gombamód születtek a különböző gyárak országszerte. A gyári munkások élete nehéz volt, legtöbbször nagyon alacsony bérért dolgoztak, sokszor távol a családjuktól, a gyárakhoz épült munkásszállókban szálltak meg. Az idővel védelmükben született szabályozások következtében valamivel jobb körülmények között dolgozhattak. Az 1884-es törvény a munkaidőt 16 órában maximalizálta, 1891-ben pedig bevezették a vasárnapi munkaszüneti napot. A gyermekek foglalkoztatását Magyarországon először 1940-ben szabályozta az országgyűlés. Dreszmann reklám a Tolnai Világlapjában 1905 Reklám a Budapesti Lakcímjegyzékben 1880 Kalabrias parti (képeslap 1901)
