Budapest, 2017. (40. évfolyam)
7. szám, július - Horváth Júlia Borbála: SÉTÁLUNK, SÉTÁLUNK - Muszlima
BUDAPEST 2017 július 11 táskájában imaszőnyeg, jobb híján papírzsebkendőt használt e célra. Mosolyogva beszél, arcán elhivatottság és lelkesedés, azután szólítja a kisfiát – kreol arcél és tüske frizura –; őt azért hívta el, hogy bemutassa, hogyan szoktak imádkozni. A fiú hóna alatt tablet, ugyanis hoztak magukkal képeket igazi mecsetekről, valamint a nagyobbik, a lánytestvér imaruháját. Helyes gyerekek, vajon melyik az anyanyelvük? – találgatnak a hazai turisták, de éppen vége az aznapi harmadik imának, a hívek sietősen beleugranak a cipőbe, papucsba, s futnak vissza a munkába. A csoport marad, ki széken, ki a földön ülve hallgatja az előadást. A résztvevők meglepően tájékozottak, és az Internetről, valamint az egyéb tanulmányokból szerzett ismereteiket megosztják egymással. Szóba kerülnek a honfoglaló magyarok, akikkel együtt érkeztek muszlim és zsidó kereskedők, de őket idővel korlátozták jogaikban, így nem lehettek pénzváltók. A túravezető bólogat is meg nem is, végül összegzi az elért eredményeket, miszerint az iszlám vallást nálunk csak 1916-ban, a XVII. törvénycikkben nyilvánították teljes értékűvé. Iszlám? Muszlim? Mohamedán? Zavar támad az elnevezések körül, de Tímea rendet tesz: iszlám a vallás, muszlimok a hívek, Mohamed pedig Isten földi prófétája volt. A történeti leírások szerint a muszlimok sok mindent átvettek a zsidótól: a szertartások egy részét, ill. a halalt, ami a kóser megfelelője. A közönség elgondolkodva kutat ismeretei között. Nem azt tiltották be nemrég Belgiumban? Az álla tok vágás utáni kivéreztetésében található a megoldás. Igen, igen, a kóser vágás ról már többet hallottunk... Amit a rabbi is elfogad... Rabbi, testvér, vajda, atya; a sétálók körében keverednek a kifejezések és a gondolatok. Az ismerős-idegen túravezető továbbra sem tér ki a kérdések elől. Elmondja, hogy harmincegy évig istenfélő keresztény volt, mielőtt felvette az iszlám vallást. Kasmír férjével egy hegymászáson ismerkedett meg Nepálban, de Magyarországon alapítottak családot. Már a képek láttán is kiderül, hogy a magyar muszlim más, mint a marokkói, az indonéz vagy a német. Azt tudjuk... – sóhajtanak a közéleti aktualitások iránt fogékony hírkövetők, de induláskor elfogadták a javaslatot, miszerint e néhány órában mellőzendő a politikai felhang. Így hát
