Budapest, 2017. (40. évfolyam)
7. szám, július - Szántó András: Epizódok a főváros idegenforgalmából I.
BUDAPEST 2017 július 5 Operaház díszelőadására hívta meg a részvevőket. Egyszóval nagyon jelentős esemény volt, és nagyon jó híradásnak bizonyult a világ felé. Utóélet: Gulyásparti A II. világháború sajnos hosszú évekre újra visszavetette Budapest idegenforgalmát, mely a 60-as évektől kezdett ismét talpra állni. Azóta nagyon sok kulturális és sportesemény vonzotta a külföldieket azon kívül, hogy fővárosunk történelme, elhelyezkedése és számos jelentős műemléke miatt önmagában is egyedi, különleges vonzerő. A turistáknak szóló sokféle eseményből most csak egy olyat szeretnénk kiemelni, amely sok ezer külföldinek jelentett maradandó élményt, miközben az újságírók és „értelmiségi szakértők” lenézték, lebecsülték és folyamatosan támadták. Az IBUSZ Gulyásparti valójában búcsúestként indult a hazánkban nyaraló, tartózkodó külföldiek számára, de az idők folyamán önálló programmá emelkedett. Kiemelkedő minőségére jellemző, hogy sok külföldi látogató előre kért jegyet a szobafoglaláskor a programra, és visszatérő, már-már törzsvendégként többször végignézte az új műsorokat. Az ötletet sokan magukénak vallják, igazából Gálfi János találta ki, és 25 éven át működtette lankadatlan érdeklődés mellett. A „siker” a vállalat számára azt jelentette, hogy 25 éven át naponta 250– 300 ember fizetett 25 márkát vagy dollárt a részvételért (heti 1 szünnap volt), s ha a rezsit leszámítjuk, akkor is hatalmas valutás bevételt jelentett 25 éven át! Az IBUSZ megbízta az ötletadót a tervezéssel és megvalósítással. Gálfi boldogan látott neki a feladatnak, hiszen ebben nagyon jól kamatoztathatta korábbi tapasztalatait. Tanult bűvész volt remek trükkökkel, és vérében volt a szórakoztatás. Természetesen és bátran állt ki rengeteg ember elé, hisz több éves cirkuszi, porondmesteri gyakorlata mellett alkalmi fellépésein, varieté színházakban konferansziéként is dolgozott. A cirkuszokkal és bűvészmutatványaival bejárta a fél világot Japántól Argentínáig. Ebből eredően a magyaron kívül számos nyelven beszélt. Legfontosabb érdeme az emberi közvetlensége volt – örök mosolya, kifogyhatatlan humora és barátságos fellépése igazi „vendéglátóvá” tette. A Gulyás Party alapját ugyanis nem a folklórműsorban látta, hanem a szíves vendéglátásban. Mindig azt mondta, hogy „úgy kell fogadni a vendégeket, ahogy otthon, a lakásomban teszem a saját vendégeimmel. És végig úgy is kell bánni velük!” A siker titka a mára nagyon sok helyen teljesen ismeretlen szívélyesség volt. A vacsora és a folklórműsor kb. másfél-két órás program volt, és ez alatt Gálfi János minden egyes vendéggel találkozott az asztaloknál – legalább egy kézfogás vagy vállveregetés erejéig. A legfontosabb az volt, hogy minden egyes vendéggel és csoporttal a saját nyelvén váltott szót, legalább 1–2 mondatot! A vendégeket sokszor megdöbbentette, hogy egyik pillanatban finnül üdvözölte a finn csoportot, majd arabokat kísért az asztalukhoz, arabul beszélve hozzájuk. Egy pillanat alatt váltott a japán nyelvről a portugálra, de még indiai és kínai nyelvjárásokat is ismert! Mit gondolok arról, hogy lenézték, lebecsülték az egész Gulyás Partyt? Csodálatos értelmiségi újságíróink rendszeresen arról értekeztek a lapokban, hogy micsoda szörnyűség „ilyen gagyi programokkal és műsorokkal” butítani a külföldi turistákat – az igazi kultúránk demonstrálása helyett! Erről annyit: hihetetlenül jó gulyáslevest főztek minden nap a konyhán, friss és válogatott húsokból, zöldségekkel és fűszerekkel – erre János nagyon gondosan vigyázott! Utána csodálatos, kézzel húzott igazi rétes következett, vacsora közben pedig remek fehér és vörösborok voltak az asztalon. És természetesen mindenki mindenből annyit kapott, amennyivel elbírt. Zárásként a rengeteg pozitív véleményből csak egy idegenvezető hölgyét (Horváth Eszter) emelem ki: „Idegenvezető voltam az IBUSZ-nál jó sok évig és tanúsíthatom, hogy az egyik legsikeresebb program volt a Gulyás Party, egyszerűen nem lehetett vele felsülni. Gálfi János nagyon jól csinálta, a külföldiek imádták, a »vicces« részeken hálásan kacagtak.” ● (Képek a szerző gyűjteményéből) Gálfi János dedikált portréja A szerző és felesége Gálfi János társaságában
