Budapest, 2017. (40. évfolyam)
6. szám, június - Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest vőlegénye, a szabadkőműves
BUDAPEST 2017 június 26 felettesei orra alá. Ezután elkezdett irodalommal foglalkozni, több regényt is írt. Közben futárszolgálatot teljesített a Kossuth emigráció érdekében. 1860-től ismét politizált, Szarvas város országy gyűlési képviselője és az országgyűlés másodelnöke lett. 1869-től az Észak-Keleti Vasútnál személyügyi főnök, majd 1875–1905 között a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnöke lett. 1875-től ’85-ig az Operaház és a Nemzeti Színház intendánsi szerepét is betöltötte. 1867-1906 között kormánypárti országgyűlési képviselőként meghatározó szerepe volt Budapest világvárossá fejlődésében. Kortársai a „Budapest vőlegénye” megtisztelő néven emlegették. Élete menetéből érthető, hogy a szabadkőművességbe kérte felvételét. A Hungária páholy tagjai között voltak már az 1848–49-es szabadságharcnak katonái, köztük Ivánka Imre , a páholy vezetője – ahogy a szabadkőművesek hívták: főmestere –, később a magyar szabadkőművesség nagymestere. (Az ő nevéhez fűződik a Jellasics elleni győztes pákozdi csata szervezése.) Jelentkezésekor Podmaniczky megkapta a páholytól a szokásos kívánalmakat. Ezeknek a követelményeknek az elfogadását vonzónak találta. Iby Henrik ajánlotta fel vételre. Ivánka Imre, a páholy főmestere a szabadkőműves szokás szerint egy páholytagot, Zádor Gyulá t bízta meg, hogy véleményt mondjon a felvételre jelentkező alkalmasságáról. Zádor hosszú idő után, 1874. március 20-án tömören válaszolt: „a legjobb jelentést teszem”. (Érdekes módon az ajánlás dátuma későbbi, mint a jelentésé.) Közben a főmester 1874. március 11-én értesítette a páholy főhatóságát, Magyarország Nagy Oriensét, hogy Podmaniczky Frigyes jelentkezett a páholyhoz felvételre. A kedvező vélemény utáni felkérésre a jelentkező 1874. június 8-án megírta önéletrajzát. Ez a részletes önéletrajz több kérdésben hiteles felvilágosításokat nyújt, de egyes tényekről nem beszél. Hiányzik, hogy a budapesti fasori evangélikus iskolába járt iskolába, és a késmárki kollégiumban végezte jogi tanulmányait. Feltűnő, hogy a szabadságharcban való részvételéről igen röviden ír, de megemlíti, hogy a császári és királyi hadseregben „közvitézként” milyen gyalogezredhez volt beosztva. Büntetéséről nem szól. A politikában betöltött szerepéről, a Kossuth emigrációban végzett futári szerepről sem esik szó. Egyes kérdésekben az egyetlen hiteles forrás ez az önéletrajz. Vagyoni helyzetéről, testvére segítéséről itt árul el tényeket. Megtudhatjuk azt, hogy a 48-as országgyűlésen Batthyány hívei közé tartozott. Őszintén, s egyúttal korrajzként írta le, hogy miért fordult az irodalomhoz, az íráshoz életének ebben a nehéz korszakában. Mint kifejti, abban az időben ez volt az egyedüli lehetőség munkálkodni nemzetünk érdekében. (Egy évszázaddal előbb Kazinczy Ferenc hasonló helyzetben foglalkozott a magyar nyelv megújításával.) Vallásos meggyőződése, tisztessége, lelkiismeretessége és szerénysége raj-
