Budapest, 2017. (40. évfolyam)
6. szám, június - Csordás Lajos: KÉPES HÁZ - A Phoenix angyalai
BUDAPEST 2017 június 13 1. nagyobbik műteremlakásába, vagyis a szomszédba. Az a bérlemény sajnos ma már nem része a kollektív művészvagyonnak. Berki Kondor Béla halála után néhány évvel, 1977-ben kérte át magát a kisebbik lakásba, mert amaz túl nagynak bizonyult számára, ahogy Nagy István tól, a mai bér lőtől tudom, aki 2002-ben, Berki elhunyta után került ide. Névtábla a postaládáról Ma még kisebb a lakás. Déli szobáját leválasztották valamikor és a privatizált másik lakáshoz csapták. Berki elhunyta után kicserélték a nagy, félköríves műteremablak tábláit is, a korábbi kazettás üvegek akkor tűntek el. Így aztán azt sem tudjuk ellenőrizni, vajon igaz-e, hogy tele voltak rajzolva angyalokkal, mint ahogy azt Pintér Lajos megírta egyik versében. Nagy István körbevezet és ráismerünk a fényképekről ismert műhelyre. A nagyablak félköríve, az elkoszolódott felülvilágító üvegtáblák a mennyezeten, a szürke, cirmos műkőpadló ugyanaz, mint Kondor idejében. Maradt-e valami emlék a lakásban Kondortól? Nagy István két dolgot említ: kinn a konyhában, amely korábban raktárszoba volt, maradt egy kis rajz a falon, jóindulattal azt lehet mondani, hogy egy arc. Ezt a skiccet a felújításkor sem meszelték le. A másik emlék sokkal meglepőbb. Évekkel azután, hogy ideköltözött, feltűnt neki, hogy a lépcsőházban a postaládája melletti levélszekrényből dől kifelé a sok soha ki nem vett újság. Elolvasta mi van a névtáblára írva, s kicsit meglepődött: Kondor Béla V. emelet 1. Mégpedig Kondor kézírásával. Tehát 2005–2006-ban még megvolt a postaládája. Ő se vette észre évekig. Persze, volt aki kiszúrta, mert mint mondja, feltehetőleg emiatt a soha nem ürített postaláda miatt törtek be kétszer is a lakásba. Látták ugyanis rajta, hogy V. emelet 1., és azt hitték nem lakik ott senki. Így aztán Nagy István szépen leszerelte a postaládán lévő névjegyet, és fölhozta a lakásba. Nagy az 1990-ben, Kölnben alakult magyar Block csoport tagja, művei közt figurális munkát alig találunk. Művészete egyik nagy vonulatát expresszív gesztusfestészettel készült képek teszik ki, másik felét a minimalizmushoz közelítő kép-objektek. „Teljesen más formavilág, de a szellemi rokonság megvan. Kondor morális szempontból volt fontos” – mondja. Annyiban talán mégis közelíthetők képei Kondor világához, hogy az ő expresszív gesztusképeiben is van valami kozmikus és zenei. Ahogy egy róla szóló lexikonszócikk fogalmaz: „művei a változatos anyaghasználat révén a táblakép halálára írt zenei variációknak hatnak”. Amin azt kell érteni, hogy szokatlan hordozókat, például selymet, bársonyt használva, gyakran egymást taszító anyagok, például olaj, grafit, méhviasz radikális alkalmazásával, olykor a képfelszínt felsértve, felszabdalva keres új látványokat. De mindezt a táblakép keretei közt. Objektjei is a táblaképből indulnak ki. Általában kép és kép vagy tükörkép egymás elé helyezésére épülnek. „Többféle jelentéstartalma is van annak, hogy az eredeti képet az ember nem láthatja, mert az takarva van, hanem a tükörben látja a fordított képét annak, amit a tükör eltakar. Van ebben némi platóni-utalás és valami a művészlétről, az önmegmutatás és rejtőzködés kettősségéről.” Nemcsak a festményei, de az objektjei anyaghasználata is szélsőséges. Például amikor a finom bársony alapfelületre erős, nagy csavarokkal rögzíti fel a takaróképet. Bársony és csavar? Hogy jönnek össze? „Amikor egy kép születik, mindig benne van az egész addigi életünk, amiből valami fölkerül a felszínre” – magyarázza. Legújabb munkája, szokatlan módon épp Kondor emlékére készül egy NKA pályázatra. Egy triptichon, amelyhez Kondor Gulliver a laputaiakhoz című költeményének szavait és archív műtermi fotókat használt fel. ●