Budapest, 2017. (40. évfolyam)

1. szám, január - Simplicissimus Budapestje

Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA Egy Topoteka-oldal beizzítása Az EU keveset költ kultúrára, szerény vé­leményem szerint ennek nagyobb részét is elszórja. Egyetlen igazi sikerprojektje a művészmozik támogatása az európai fil­mek érdekében. Most rábukkantam egy másik sikergya­nús, ha nem is hibátlan projektre. Neve Topoteka, osztrák találmány: egy úr fel­tette a netre a bécsi Prater-negyedről ösz ­szehordott gyűjteményét. Ezt aztán sokan követték Ausztriában, főleg kisebb tele­pülések. Az uniós támogatás az európai elterjesztést szolgálja. A projekt fél tucat levéltár részvételével zajlik, a magyar partner az egyik legmenőbb budapesti közintézmény, Budapest Főváros Levél­tára. Itt volt a magyar leágazás sajtópre­mierje, a Városliget Topotéka „felavatá­sa”, erre hívtak meg vendégszónoknak, mint a Fortepan-csapat tagját. Minden olyasmi, ami segíti a magánkin­csek begyűjtését, jó dolog, de a Topotéka első látásra elég nehézkesnek tűnik. Nem lehet közvetlenül feltölteni képeket, filme­ket, hanganyagot, tárgyfotókat, a „topo­teka-menedzsernek” kell elküldeni, majd ő felteszi. Csak nézegetésre van mód, le­töltésre nem. Vajon miért? Végül vittem ajándékba három olyan ké­pet, amely két éve publikálásra vár a For­tepanon, de az engedélyt még nem kaptuk meg. A műjégpályán, illetve a Széchenyi fürdőben látható egy öt év körüli fiúcska, aki később világhírnévre vergődött. Hi­ába mutogattam többször is, senki nem találta el a kilétét. Aztán mutattam egy tizentöt éves kori portrét róla (nem vá­rosligeti helyszín), azon már felismerte egy levéltáros. „Hallatlan nagy ajándé­kot” ígértem előre – sajnos még nem tu­dom, mi legyen az. Bonyolult, papíralapú adományozói űrlapot kellett kitölteni, és ígéretet kaptam, hogy azonnal felteszik a képet. (Még nem történt meg.) [varos­liget.topoteka.hu] A Simplicissimus Hőse díj – nyolcadik alkalommal A díj kiírása kezdetektől változatlan. La­punk honlapján a következő szöveg ol­vasható: „Olyan személy kaphatja, aki nem hivatásszerűen dolgozik a városért. Nem al­kalmazottja a városnak, nem politikus, azaz semmilyen értelemben nem kap (vagy kapott) fizetést azért a munkáért, amiért kitüntetjük. Ezen kívül három dolognak kell hogy megfe­leljen a személy vagy a maximum két sze­mélyből álló „kollektíva.” 1.) Nem kaphat díjat az adományozó Nagy Bu­dapest Törzsasztal semelyik beltagja sem, lett légyen bármilyen érdemes is arra. Ugyancsak nem kaphat díjat senki, aki Budapest bármine­mű alkalmazottjaként fizetést kap munkájáért. 2.) Bár tiszteljük a nagy ellenkezőket, akik szí­vósan megakadályoznak bizonyos dolgokat, ez a díj az „igen-mondóknak” jár, akik fenntart­ható módon létrehoznak valamit. 3.) Végezetül ezt a civil díjat Simplicissimus olyan személyeknek szánja, akik az őket ér­demessé tevő munkába nem pusztulnak bele, hanem ellenkezőleg, megtalálják benne a szá­mításukat, sőt polgári jólétre jutnak, ha nem is feltétlenül gazdagodnak meg. Simplicissimus a díjazott személyét nem maga választja ki, hanem arra a két barátjára bízza a dolgot, akik 2002 áprilisában a Törzsasztalt megalapították. Hogy mit kapnak a díjazottak? Hát egy szép, keretezett oklevelet, amelyet a Törzsasztal va­lamelyik összejövetelén adnak át, mozsárdur­rogás nélkül, de „hangos népörömkiáltozás” közepette. Ezen kívül a két zsüror a díjazot­ta(ka)t vendégül látja egy olyan budapesti étteremben, amely a vacsora idején még két évnél kevesebb ideje működik.” A 2016-os év jelöltjei Idén a szokásosnál több jelölt merült fel. Kapott jelölést a Színes Budapest Cso­port, amelyik tűzfalfestéssel lett ismert (de másfajta köztér-festések is fűződnek a nevükhöz). Kapott jelölést Bolla Zoltán a budapesti art deco amatőr szerelmese, abból az al­kalomból, hogy megjelent monumentá­lis könyvének első része. Ugyancsak felmerült Schlagmüller Gábor postás neve, aki a Budapest régi képeken Facebook oldal elindítója, és ma már 43 ezernél is több embernek okoz örömet napról napra. Kapott jelölést a soronkivul.club.hu hon­lap névtelen megalkotója, aki az államot megszégyenítve, hobbiprojektjével azt mutatta meg, hogyan lehetne felhasználó­barát módon időpontot foglalni a kormá­nyablakokba, az egész ország területén. Felmerült a Budapest Bike Maffia csapata, akik hajléktalanok ellátásában jeleskednek. Ugyancsak érkezett jelölés Marietta Le sze ­mélyére, aki a jarokelo.hu nevű fővárosi hibabejelentő lap lelke. Végezetül kaptunk jelölést Simon Gyu ­lára, a Fortepan önkéntescsapat megfej ­tés-vezetőjére. Ki nyerte a díjat 2016-ban? A két zsüror a díjat a szoros versenyben végül Schlagmüller Gábornak ítélte. Az indoklás szerint azért, mert „A Budapest régi képeken nevű Facebook csoport létre ­hozásával és fáradhatatlan moderálásával bebizonyította, hogy Budapest múltja em­berek tízezreinek örömforrás, tartozzanak a társadalom bármely rétegéhez – gazdag, de­mokratikus, pezsgő fórummal gazdagította Budapest digitális terét.” Schlagmüller Gábor (internetes nickje szerint: „gabysch”) nem időmilliomos nyugdíjas, hanem évtizedek óta pos­tás, jelenleg is a pilisborosjenői hivatal aktív levélkihordója – még csak nem is budapesti lakos. Saját honlapja: http:// gabysch.fw.hu/ Aki nem ismerné, a Budapest régi ké­peken csoportot, 2013. szeptember 13-án indult, és szinte azonnal nagy siker lett. December második felében érte el az 54 ezredik lájkolót! Az eredeti beha­rangozó szöveg, ami a Leírás rovatban 18 Önök felismerik? (A megfejtést küldjék el a simplicissimusszilard@gmail.com címre)

Next

/
Thumbnails
Contents