Budapest, 2017. (40. évfolyam)
5. szám, május - Kovács Veronika: BLOGBARÁTOK - Budán, ott, ahol a 6-os megáll
BUDAPEST 2017 május 8 acélkereskedése a különböző szálvasak mellett edényeket is árult a szomszédságában. Hátsó raktárából a ház pincéjébe is le lehetett jutni. Az üzletek sorát egy kis szatócsbolt tarkította, tulajdonosa itt élt a házban. Sorsok a történelemben Mint a körfolyosós házakban, itt is jelentősen eltértek a lakások méretei. Az utca front felől az 5–6 szobás, a hátsó részeken 4–5 szobás lakások az ötvenes években a megosztások áldozatául estek. Az eredeti liftet már lecserélték, de annak idején használatáért a házmestert illette a viteldíj. Akik azonban az első emeleten laktak, egy kis lépcsőzéssel karbantarthatták magukat, ugyanis nekik a felvonó nem állt rendelkezésükre. Az első és a második emelet utcai lakásaiban az erkélyes hosszú szobák bálteremnek is beillettek volna! Egyikükben lakott 1945 előtt unokájával talán a leghíresebb régi lakó, Benárd Ágoston , aki 1920. június 4-én a kormány képviseletében egyike volt a trianoni békediktátum aláíróinak. A tiltakozás és ellenállás gesztusaként állva írta alá a dokumentumot. Az épület sok neves művésznek is otthont adott. Köztük Rősler Endre operaénekes zeneakadémiai tanár nak és második feleségének, az operaházi táncosnő Morgányi Jozefin nek is. A háború alatt lakásukat találat érte, ezért az ötödikről átmenetileg a másodikra kellett költözniük. Nagy Nándor festőművész-rajztanár és egy kori ciszter tanár is itt élt szintén festőművész feleségével, de az ostrom után nem hallottak többet felőlük. Perényi Eszter , napjaink híres hegedűművésze – Bujtor István első felesége – viszont a mai napig itt él. A gang egyik sarki lakásából a Kúria egyik bíráját és családját telepítették ki. Helyükön az orosz katonák parancsnoksága rendezkedett be. Budapest ostroma alatt, 1944. december 27-től ötven napon át kényszerültek az itt lakók az óvóhelyen meghúzódni. A villany, gáz és víz nélkül összezárt több mint száz ember mindennapjait a feszültség és a viták is keserítették. Sok helyütt a városban kutat próbáltak fúrni. Mivel ez itt az utcában nem járt sikerrel, a szomszédos épülettömb kútjából szerezték a vizet. Élelmet a Bartók Béla úti péktől – áldozatok árán – sikerült csak néha vásárolni. A háborús évek és az ’56-os események sokat változtattak a lakók egymáshoz való viszonyán. Sokan eltűntek, mások elköltöztek. Felnőtt egy újabb generáció, akiknek új élmények jutottak. A környék is sokat változott. Már nem jár HÉV az egykori Horthy téren, metró dübörög a föld alatt. A Gomba körül sem tekereg a kis fapados villamos, de a modern 6-os azóta is ide érkezik – még ha egy picit arrébb is –, hogy újra és újra megkerülje a fél várost. Egy azonban biztosan marad: a ház a szépséges díszeivel, akkor is, és most is igazi kincse a környéknek. Ha erre járnak, nézzék meg és lássanak a „kövek” mögé. ... elszaladt az idő, begördült a villamosunk. Ideje felszállni! ●
