Budapest, 2017. (40. évfolyam)
4. szám, április - Dámosy Géza: Régi helyekről, régi emberekről
BUDAPEST 2017 április 27 re kalauzoljam, azt mondta: „tudod mit, nézzük meg a Sztálin szobrot, ki tudja, mit hoz a jövő?” Hát még ilyet, honnan ez a látnokiság?! Aztán egyszer Prágában is volt intéznivalója, és ott is megtekintette a Generalisszimuszt. „Isten tartsa meg a jó szokásait!” – gondoltam én akkor a messzi Németországból. Kastélyából kirúgva nem sok mindent vihetett magával. Később, ha mosogatott, néha ügyetlenül, és rászóltak, nem kár-e a meisseni porcelánokért, ő azt felelte: „Mit csináljak, nincs másom, és különben is, mennek a többi után.” Aztán ő is ment a többi után. Magas korban távozott. Halála után perceken belül megkondultak távoli falujában a harangok. Bandi bácsi asztali lámpája Már nem tudom, hogyan került hozzám, igaz, én arról vagyok híres, hogy mindent begyűjtök. Szép szecessziós lámpa, zöld búrával, még a felkattintója is eredeti. Gyenge utánzata most mindenhol megvehető. Mezey Bandi bácsi a nagyanyám fivére, K.u.K. orvos. Felesé gének, Ili néninek a Dalmady Győző utcában hatemeletes háza volt, a földszinten egy kis ezüstgyárral. Ők a legfelső emeleten laktak, innen néztük többször a tűzijátékot, csak egyszer nem, mert akkor a rakéták előtte való nap egyszerre robbantak fel a házban, ahol tároltattak. A ház bombatalálatot is kapott, Ili néniékhez csak a melléklépcsőn lehetett feljutni. 1952-ben jártam ott utoljára testvéreimmel, szüleim nem jöhettek velünk. Megkapták a hírt, ki lesznek telepítve. Ott ültek már kofferjaikon, nekem úgy tűnt, közömbösen. Mit vigyen az ember ilyenkor? Erzsi, a mindenesük mindenesetre ment velük. Ki fog ide beköltözni, mi lesz a sok kinccsel, bútorral? Jó kérdés, mi? Öcsödre vitték őket. Nagy Imre alatt megszűnt a kitelepítés, mehettek máshova lakni, csak Pestre nem jöhettek vissza. Bandi bácsi egyszer még meglátogatott minket, már nagyon öreg volt, nem az az ismert alak, aki sétabotjával naponta végigsétált a Kossuth Lajos utcán. A múltkor arra jártam, a házat éppen renoválták, gondoltam, megkérdezem az új tulajdonost, ha elmesélnék egyet-mást, meghívna-e egy kávéra. De aztán továbbmentem. Mimike Amikor megismertem, már vak volt, de nagyon agilis beszélgetőtárs. Róla készült 15 éves koromban első portrérajzom. Mimike Lechner lány volt, nagy építészünk leszármazottja, sokat me sélt róla a család. Annak idején az építészek ügyes vállakozók is voltak, Ybl nagyobb projektjei építésének finanszírozása vé gett több igénytelen bérházat is felhúzott (a Váci körúton vagy a Hajós utcában). Lechnernek jól működő téglagyára volt Kőbányán, tudtommal ott is lakott. Volt rezidenciájában élt később valami öreg rokon, aki botjával időnként a falakat kopogtatta, kincseket keresett, bolond lehetett. A háború után egyszer az a hír járta titokban, hogy az odatelepített lakók egyszerre dúsgazdagok lettek, és valahogy nyugatra távoztak. Mégsem volt bolond az öreg? Mimike férje Töreky Géza kúriai bíró volt. Két bűnt követett el: ő írta alá előbb Rákosi , majd Szálasi ítéletét. 1944 telén a nyilasok Nyugatra hurcolták, elítélendő, ami aztán elmaradt. Rákosinak viszont nem sikerült hazahozatnia, felakasztandó. Svájcban van a sírja. Apám unokatestvére, Bátor Elemér aktív katonatisztként egy ideig tovább szolgálhatott a néphadseregben. Sikerült elintéznie, hogy a családot ne telepítsék ki. „Hogy jövünk mi ahhoz,hogy mi még itthon vagyunk?” – kérdezte Pötyi néni. Hát így. Edi Egy szép reggelen új fiút hoztak az osztályba. Kis Edmond nak hívták, a család Bulgáriából települt be, Edi egy szót sem tudott magyarul. Szeretettel fogadtuk, mellém ültették, s rövid idő alatt már folyékonyan beszélte apanyelvét. De szorgalmasan is tanulta. Emlékszem, amikor magyar órán felállt, hogy ő most Petőfi-verset fog szavalni. Felment a tábla mellé, kiegyenesedett és harsányan kiáltotta: „Nem írok, nem olvasok, Én mágyar némes vágyok!” Megtapsoltuk. Senki nem röhögte ki. Ilyenek voltunk. Nekem Löwenben mesélték, hogy Edi ötvenhatban ott volt, de nem tetszett neki a Nyugat, visszament. Sebészorvos lett, agytumorban halt meg. ●