Budapest, 2017. (40. évfolyam)
4. szám, április - Elek Lenke: ÖTVEN ÉVE - Gedeon néni, a nők bálványa
BUDAPEST 2017 április 23 kora miatt a magyar származású Petre László nak és barátjának, Volker Heitland nak adta el laboratóriumát, később az iskolát is. Hasonló elven működik a Gigi , Izrael legnagyobb koz metikai vállalata, amelyet 1957-ben alapított a Magyarországon született M. E. Landau . A Helia-D (tudták, hogy a D betű a Debreceni eredetre utal?) igazi világmárka lehetett volna. Egyesek szerint, ha a napraforgó szárában lévő anyagok gyógyhatását Amerikában fedezik fel, dollármilliárdos vállalatot alapíthattak volna rá. A közelmúltban elhunyt magyar származású híresség, Gábor Zsazsa több helyütt azt nyilatkozta, hogy bőre szépségét ennek a csodának köszönheti... Mostanában is születnek egyébként magyar vonatkozású sikeres kencék. A hazai gyógyvízkincsre épül az Omorowicza termékcsalád, akárcsak Kaviczky Ágnes ké szítményei. Ő a hatóanyagot a Hévízi-tó gyógyító iszapjában és vizében találta meg. Az utóbbi évtizedek egyik leghíresebb magyar kozmetikusa, Ilcsi néni, natúrkozme tikumaival megelőzte korát. Profi volt, de mindenekelőtt öko és bio, a szó legigazibb értelmében. Amikor kedvesen utánam szólt – a paradicsomos napozó krémet használd fel egy hónap alatt! – megnyugodtam: a készítmény semmiféle hozzáadott vegyszert, tartósítót nem tartalmaz. Osztályidegenek A II. világháború után sokáig nem volt szerencsés fodrászszalon dolgozójának lenni, kedvenc példámként, mint BUDAPEST-cikkeimben sokadszorra, a nem sokkal több mint ötven éve forgalmazott Két emelet boldogság című filmet hozom fel, amelyben Garas Dezső zseniálisan adja a díjnyertes mestert – ahogy forgatja a sütővasat! –, Krencsey Mariann meg nem kevésbé kitűnően a modelljét. Bizony 1960-ban még osztályidegen jelenségnek tűnt a szépség mint fogalom. Még szerencse, hogy éppen akkor tájt ránk köszöntött a szövetkezeti korszak. 1961-ben, a Házasságból elégséges című filmben a hamvas Törőcsik Mari játssza Szöszit, a tehetséges fodrászlányt, aki még az undok főnök (Szakács Miklós) sztárvendégét is elcsábítja. A hatvanas-hetvenes években alakult ki az a tipikus magyar attitűd – mint általában a szocialista rendszer szolgáltatási szektorában –, hogy nem a vendég a fontos, nem őt kell ajnározni, hanem éppen fordítva. A vendégek kényeztetik a kozmetikust és a fodrászt! Ahogy Szécsi Pál (maga is volt fodrász modell) női szíveket megdobogtató hangján a fülünkbe dúdolta: „Gedeon bácsi a nők bálványa, őt minden hölgyvendég úgy imádja, minden asszony keresi a kegyét...” Aztán ahogy múltak az évek, ez a szokás megmaradt, csak Gedeon bácsik helyett nénikkel. Elnőiesedett a szakma. Míg a versenyeken férfiak indultak és nyertek, addig a több ezer hazai fodrászüzlet 95 százalékában nők álldogáltak – és álldogálnak – egész nap, eleinte kismamacipőben, aztán Scholl papucsban. (Ez analóg helyzet a szakács szakmával: a külhoni séfversenyeken mindig férfiak tündökölnek, ám a kisvendéglők, szállodai nagykonyhák, üzemi étkezdék, diákmenzák gőzpárás helyiségeiben nők végeznek nap mint nap unalmas, robotos munkát.) Abban, hogy egyre kevesebb lett a férfiborbély, szerepet játszott a villanyborotva elterjedése is. Régen egyes urak nem indultak el úgy a kávéházba, szerkesztőségbe vagy a napi sétára, hogy előtte ne tértek volna be kedvenc üzletükbe. Aztán eljött az idő, amikorra nő borotválta. A fodrászok és a kozmetikusok mindig is válogattak a vendégekben – akit ki akartak utálni, azt kiűzték, akit sztároltak, akiknek kedveskedtek, azt megtartották. Annak el-