Budapest, 2017. (40. évfolyam)

4. szám, április - Csontó Sándor: A Titoknok úr Pesten

BUDAPEST

2017 április

9

velét küldi az elnökségnek. Egy évre rá felmentették titkári kötelezettségei alól – példátlan szerénységgel még a nyugdíjáról is lemondott –, és Fraknói Vilmos

t bízták meg a feladattal.

Kisszálló, földszint, No. 4.

Először 1861-ben, de 1877-től kezdve már rendszeresen a Margitszigetre költözött ki feleségével és unokájával, Széll Piroská

val, nevelt lányával. Ilyenkor a sziget felső részén, a nagyszálló második emeletén laktak, két Dunára néző szobában. A Vámháznál vagy a Plébánia téren szálltak fel a Fecske hajóra, mert a bevezető szárnyhíd csak 1900-ra épült meg. Amikor Arany – gyakorta – egyedül maradt és a legutolsó alkalommal, 1882-ben is, kedves helyén, a zöld zsalugáteres Kisszállóban pihent meg. Kora tavasztól késő őszig lassacskán ballagott széles karimájú kalapjában a zárda romjai körül, a parti sétányokon. Mélabúsan és merengve üldögélt a terebélyes tölgyek és hársak alatt, legszebb késői verseit, az Őszikéket jegyezgetve kapcsos könyvébe. Folyamatosan csiszolgatta Shakespeare-fordításait, és itt fejezte be a Toldi szerelmét, amelyet még harminc éve, szalontai jegyzősége idején kezdett el. A nyugalmat áhító költő kerülte a társaságot, de kivételt tett Törs Kálmán, Pulszky Ferenc és Prielle Kornélia

ked

véért, vagy, amikor József főherceg minden ősszel rendesen megérkezett, hogy híresen szép rózsafáit a télre felkészítse, és meghívta a Szent István rend kiskeresztesét bográcsban főtt gulyáshúst vacsorázni. Krúdy Gyula szerint „a galambdúc egy

szerűségű homlokzattal ellátott férfiarc... a régi világbeli tisztességes, becsületes és szegény magyar ember típusa... tiszta volt, mint az ünneplő kabát; mogorva volt, mint a vén sas.” A kétszáz éve született egykori nagykőrösi tanító közéleti, tudományos és szerkesztői érdemei mellett is minden időkre irányt mutató, a legtiszteletreméltóbb alakja irodalmunknak. Példakép, akit minden korban öröm olvasni és újraolvasni. Az Akadémia oszlopcsarnokából vitték utolsó útjára az egész ország részvéte mellett, 1882. október 24-én. Nyughelye: Fiumei úti sírkert, 14-es parcella, sziget, tölgyfákkal. (Stróbl Alajos, Kallina Mór 1885

) „Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét...” ● Arany rajza a Margitszigetről, Vasárnapi Ujság (1917)

fotó: Sebestyén László