Budapest, 2017. (40. évfolyam)
4. szám, április - Csontó Sándor: A Titoknok úr Pesten
BUDAPEST 2017 április 6 A tekintetes úr 1860 őszén költözött fel a fővárosba családjával együtt az akkor Üllői út 11. és a Három Pipa (ma: Erkel) utca sarkára. Belefáradt az évtizedes tanári pályába, új környezetre, friss benyomásokra vágyott. No, nem éppen Pestre, inkább hazafelé, Szalontára, ahol egy csendes fészekről álmodott, melynek vázlatát le is skiccelte. De a megélhetés gondja és fia jövője Budapest felé fordította figyelmét. Amikor a Kisfaludy Társaság igazgatójává választotta, beadta kérelmét egy szépirodalmi és kritikai lap indítására, „mely szükséges az irodalomra, és szükséges rámnézve is.” 1864 tavaszáig élt itt, az akkor kétemeletes ház második emeletén, a saroklakásban, szobájának két ablaka az utcára nézett. Külváros volt ez a javából akkoriban, innen írta Tompa Mihálynak: „Ez egy 4 jó szobás szállás, de baj az, hogy a központtól kissé távol, hogy második emelet, hogy biztos padlás nincs, kamra sincs, s ami fő, hogy többnyire oly nép lakja, mely ököllel szokta ügyes-bajos dolgát igazítani egymás közt.” Ahol a szerkesztő úr lakott A levert forradalom utáni csendes szenvedés múltával ekkor kezdett újra remélni a nemzet, és az irodalmi élet is megpezsdülni látszott. Föléledt az Akadémia, s Arany Jánost mindjárt az első tagválasztó ülésen levelező, majd rögtön rendes tagjai sorába iktatta. Itt tartózkodása idején ez a ház lett a korszak várva várt irodalmi központja, s ennek házszáma állott a Szépirodalmi Figyelő címlapján is, mint „szerkesztőségi szállás”. Ezeket a lépcsőket koptatta Eötvös József és Kemény Zsigmond, Thaly Kálmán és Gönczy Pál, Gyulai Pál és Eg ressy Gábor, de megfordult nála Fáy And rás és Jókai Mór is. Ide hozta a Koszorú szolgája a levonatokat, a reménykedő fiatalok a kézirataikat és költeményeiket, és itt merengett nemzete irodalmán, bodor füstöket eregetve barnára szítt tajtékpipájából. Közben hosszú sétákat tett, hogy megismerkedjen a várossal és lakóival, mert figyelme, kíváncsisága és alapossága erre is kiterjedt. Vargha Balázs említi remek tanulmányában (BUDAPEST, 1969/8.), hogy költőnk egyik versének hátoldalára jegyezte fel, melyik utcákat térképezte már fel a környéken és távolabb. „Pest város általam ismert és bejárt utcáinak névsora ABC rendben 1861” (Sajnos ezt a dokumentumot egyelőre nem találtuk meg az MTA könyvtárában.) Végigbandukolt a hosszú Stáció (ma Baross) utcán, megszemlélte a Magdolna utca nyomorult viskóit, elérte a baromvásártelep bűze és a légszeszgyár füstje. Olvassuk csak a Vojtina néhány sorát: „Vásár az élet: a földnek lakossa / Lót-fut, könyökli egymást, és tapossa, / Ad, vesz civódik, káromol, kacag, / Por, sár megöl, megfojt a hagymaszag...” Figyelte az ébredező nagyváros életét, történéseit, sok furcsa és szánalomra méltó alakját, amelyeket – lírikusaink közül elsőként – finom humorral és őszinteséggel szőtt bele költeményeibe. A Híd-avatás című balladájában például az embertelen városiasodást, az erkölcsi rend megbomlását tükrözik szürrealisztikus képei. A Titoknok úr Pesten Csontó Sándor „Isten látja lelkemet egy dióhéjban ellaknék Hamletkint” Szürke tömb a Ferencvárosban, az Erke utca 20. alatt. Falán fehér márványból készült íves emléktábla, életnagyságú bronz képmás relieffel. Alatta vörös márványba vésve: E házban lakott Arany János. Nemzetünk koszorús költője 1860–1864. A művészi plakett Martinelli Jenő alkotása, amelyet Böhm Béla háztulajdonos javaslatára 1925 májusában avattak fel első pesti lakhelyén. forrás: FSZEK Arany János (1865) Az MTA 1870 körül a koronázási dombbal forrás: FSZEK
