Budapest, 2017. (40. évfolyam)
4. szám, április - Bardóczi Sándor: Népliget 125’
BUDAPEST 2017 április 4 Ilsemann az akkor rendkívül modernnek és trendinek számító Tisztviselőtelep szerves folytatásaként tekintett a Népligetre, és egy tengelyes szimmetriájú, neobarokkos szerkezetű, ám a tengelyen kívüli területeken tájképi vonalvezetésű, oldottabb kertet álmodott meg, amelynek főbejárata a Tisztviselőtelepre nézett. A tengely fogadóterülete virágos partereken keresztül a tengelybe tervezett Budapesti Nagy Sörcsarnok felé irányította a tekinteteket. Ez az 1895-ben fatornyokkal, verandákkal díszített nyerstégla „svájci ház” lett az új népkert szája, amelyen keresztül tovább sétálva az egyenes tengelyen elérhető volt a park szíve, a Mutatványos tér. Ebben az időben a parkot a Tisztviselőteleptől pusztán egy keskeny utca, a Táncsics út választotta el, a szerves egység, a telep moderált városi közönsége és a közeli honvédségi lovassági és gyalogos kaszárnyák biztosították a kritikus tömeget ahhoz, hogy valóban funkcionálni kezdjen. Úthálózata ki is szolgálta ezt a tömegbázist. Az 1896-os átadási ünnepség azonban igen szerényre sikeredett: elég sok új közintézmény átadása történt meg vele párhuzamosan, ezért szalagátvágásokban akkortájt az atyák és a közönség sem szenvedett hiányt. A pesti flaszter népe jószerivel csak a lóvasút-járatokon megjelenő friss „üllői-úti népliget” feliratokból értesült arról, hogy valahol a világ végén létesült egy „ujvárosliget” a régi helyett, amely akkorra már csak „fuit” a fanyar pesti vicc szerint, azaz múlt idő. Akik mégis rászánták magukat, hogy kibumlizzanak oda, elsősorban az irigylésre méltó Tisztviselőtelepre voltak kíváncsiak. Ám amikor a parkba is bemerészkedtek, ott az elképzelt kicsiny fák helyett az előfásításoknak köszönhetően már árnyas lombokat láthattak, sőt meggyőződhettek róla, hogy a túlépített Városligethez képest, amelyet oly csalárd módon elrabolt tőlük a Milleneum, ez a park maga a béke szigete. Az újságokban ennek hamar híre ment, a Mutatványos tér és a sörcsarnok csábította is a katonákat, kispolgárokat, cselédeket, alsóbb néposztályokat a ki-kirándulásra. Ilsemann pedig hozzáfogott, hogy a Kőbányai útig kiterjessze a parkot, miközben a Mutatványos tér egyre növekvő területén elszaporodó bodegákat is megpróbálta katonásabb szerkezeti rendbe illeszteni. Az Újliget területén aztán sikeresen pótolta azokat a funkciókat, amelyeket a kor any nyira hiányolt az Óligetből: például a gyermekjátszóteret. A koncepció a növényalkalmazásban is jelentősen módosult. Míg az Óligetnél még a gyűjteményes kert jelleg, a növényritkaságok felvonultatása volt a legfőbb szempont, addigra az Újliget az őshonos fajták himnusza lett. A hátteret pedig a hátsó traktusban meghagyott, de a kert szerves részévé tett faiskola szolgáltatta. Az Óligetben ezzel párhuzamosan merőben új funkció is meghonosodott, mégpedig a Telepi Torna Egylet jóvoltából, amely a Tisztviselőtelep lakosai számára nyáron teniszezési, télen pedig korcsolyázási lehetőséget biztosított. A Népliget ebben az időben, a világháború előestéjén élte történetét közparkként ereje teljében. Ugyan látogatottsága soha forrás: Budapest Főváros Levéltára forrás: Budapest Főváros Levéltára 1915-re a park megszületett Felépült a Tisztviselőtelep
