Budapest, 2016. (39. évfolyam)
7. szám, július - 150 ÉVES A FŐVÁROSI ÁLLAT ÉS NÖVÉNYKERT – MELLÉKLET - Hanga Zoltán: Óriások vállain állunk: …
BUDAPEST 2016 július 19 ezt senkinek nem jutott eszébe összekapcsolni Celesto mesterrel, akit mindenki szeretett és derék embernek tartott. Derék ember volt Rottek József , a zsirá fok és más patás állatok gondos ápolója is. Ám 1945-re alig maradt gondoznivalója. Sidi és Said, a két gyönyörű zsiráf az ostrom áldozata lett. A gondozó egykori állatai közül egyetlen zebra maradt életben. Csinálta tehát, amit a többiek is: elásta a tetemeket, hordta a romokat, próbált életet lehelni a csaknem teljesen elpusztult Állatkertbe. De neki jutott az a feladat is, hogy valamiképpen szót értsen a megszálló szovjet csapatok katonáival. Oroszul ugyan nem beszélt, de szlovákul igen, így – olykor kézzel-lábbal rásegítve – létrejöhetett a kommunikáció. 1948-tól furcsa időszak következett. Olyan, amelynek Bacsó Péter A tanú című filmje tartott nem is annyira görbe tükröt. Az Állatkert élére politikai megbízhatóság alapján egy cipőfelsőrész-készítőt neveztek ki, akiről az a hír járta, hogy az őzről azt hitte, az a fiatal szarvas. Az idők változásával viszont, miután 1956-ban a kiváló Anghi Csaba lett az igazgató, az Állatkert ben menedéket kapott néhány olyan ember is, akik nem tartoztak éppen a rendszer kedvencei közé. Például Fáy Aladár festőművész, grafikus és tanár, akit koncepciós perben ítéltek börtönbüntetésre. Szabadulása után aligha kaphatott volna segédmunkásnál jobb állást, ám Anghi címfestőként és grafikusként alkalmazta az Állatkertben, ahová Fáy már a háború előtt is sokat járt ki rajzolni. Néhány állatgondozói munkakört is olyan személyekkel töltöttek be, akik egész életükben állatokkal, igaz, háziállatokkal foglalkoztak, amíg a kuláküldözés szét nem zúzta korábbi életformájukat. Az 1960-as, 1970-es években az egyik meghatározó állatkerti munkatárs Huszár Sándor vezető főápoló volt. Főleg nagy ragadozókkal, oroszlánokkal, tigrisekkel, medvékkel foglalkozott, s igen jó viszont ápolt velük. Olyannyira, hogy a szökött medvét nem altatópuskával fogták be, hanem Sanyi bácsi odament, rátette a nyakörvet, és szépen visszavezette a helyére. Sok-sok nevet kellene még megemlíteni. Altdorfer Károlytól Szalkay Józsefig, Fodor Tamástól Wiesinger Mártonig legalább ötven fontos személyt sorolhatnánk fel, aki megérdemelné, hogy ebbe a visszatekintésbe bekerüljön. Közülük legalább egyvalakiről feltétlenül szót kell ejtenünk: Szabó István főápolóról, aki mindenki más nál hosszabb ideig, összesen 52 éven át teljesített szolgálatot az Állatkertben! Az Állatkert 186 főállású munkatársa közül – akik több mint negyvenféle munkakörben tevékenykednek – ma is huszonheten vannak, akik legalább negyedszázada a kert dolgozói. ● Celesto Guglielmani, az oroszlánok gondozója az első világháború idején Huszár Sándor, a nagyragadozók híres főápolója, aki 1940-től 1977-ig volt az Állatkert munkatársa, egy feketepárduc-kölyökkel és egy dajkakutyával Vass Imre állatgondozó 1943-tól 1972-ig dolgozott az Állatkertben – az Amál nevű zsiráfborjút eteti fotók: Kapocsy György Fonzeka Ábrahámnak nagy tervei voltak! A ceyloni születésű, még odahaza megkeresztelkedett szingaléz fiatalember húszesztendős volt, amikor 1912 tavaszán egy csapat elefántot kísért Európába. Végül Budapesten kötött ki, ahol annyira megtetszett neki az élet, hogy vissza sem tért hazájába, hanem az elefántok és a majmok egyik gondozója lett a magyar főváros állatkertjében. Csakhamar elsajátította a nyelvet, s eljegyzett egy magyar lányt, akivel már a közös életet tervezték. 1916 decemberében azonban a téli hidegben Fonzeka nagyon megbetegedett, s mikor érezte, hogy aligha fog felgyógyulni, legalább az esküvői szertartást gyorsan megtartották, hogy azt a pár száz koronát, amit félretett, jegyese törvényesen megörökölhesse... (Forrás: Mi újság az Állatkertben? Budapest Székesfőváros Állat és Növénykertjének közleményei Budapest, 1917. 4. évf. 3. szám március 15.)
