Budapest, 2016. (39. évfolyam)
3. szám, március - Simplicissimus Budapestje
Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERÛ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLESÉS TUDOMÁNYÁBA A megosztás gazdasága 1: Indulatok az Uber körül A taxisok 2016 januári sztrájkja legalább két dolgot biztosan elért. Először is, egy viszonylag szűk körben ismert márka több nagyságrenddel ismertebb lett. Mindenkibe bevésődött az Uber név (nálunk az „über” kiejtés győzött). A taxisoknak aligha lehetett ez a célja, de hatalmas ingyen reklámhoz juttatták halálos ellenfelüket. A másik következmény az lett, hogy kettészakadt Budapest társadalma, és végre nem politikai erővonalak mentén. A taxispártiak és az uberpártiak nagy vitát folytattak a Facebookon. Csak egy törpe kisebbség adott igazat mindkét félnek, azzal, hogy egyenlő feltételeket kell biztosítani a kétfajta taxizásnak. És e kisebbség is két részre szakadt, az egyik azt mondta, hogy a taxis jogszabályok megvannak, azokat kell erővel betartatni. A másik kisebbség, amelyhez én is tartozom, azt képviselte, hogy új, jóval enyhébb, de kijátszhatatlan szabályokat kell hozni. Erre van már precedens: a NAV-hoz bekötött pénztárgépek a boltokban. Vagy ez már most is így van a taxisoknál? Akkor miért hallani annyi csalásról? Akárhogy is van, a feltartóztathatatlan technológiai változások ellen vonulni értelmetlen. Inkább elébe kellene menni. Néhány hét különbséggel két kedvenc nyomtatott újságomban, a kaliforniai Wired magazinban (egy gúnyos IT szakember megfogalmazásában: „az in formatikai ipar National Geographic-ja”), illetve a Magyar Narancsban olvastam, hogy mennyire közel van az önjáró autók világa. Azokhoz pedig nem kell majd sofőr... Lehet majd egyszemélyes kocsit is rendelni. Elterjedésének a legnagyobb gátja, állította mindkét lap, figyeljük majd meg, az emberek autós bírvágya lesz. Szeretnek az emberek autót birtokolni, pedig a járművek naponta 22–23 órát állnak. Micsoda pazarlás ez, hát nem? Minnél olcsóbb a taxi, annál kevesebb lesz a saját autó, gondolná az ember, ezért jó dolog az Uber. De a taxiban a legdrágább az ember, ezért a bérautó árának csökkenése lehet az egyik út – abban a legdrágább tényező mi magunk vagyunk, akik vezetünk. Igen ám, de a bérautót fel kell venni, le kell adni, bonyolult dolog. Ezért a közelben lévő autók között kell szétnézni. Már egy ideje töprengek azon, hogy az alattunk lévő szomszédnak, akivel nemcsak a lépcsőházban, de a Facebookon is gyakran ösz szefutok, teszek egy ajánlatot: adja kölcsön az autóját néha bevásárlásra, egy tisztes órabérért. Neki talált pénz, nekem olcsóbb mint a taxi... A megosztás gazdasága 2: Simplicissimusné főztje és az idegenek Tavaly augusztusban beszámoltam arról, hogy Simplicissimusné asszony az egyik főzőportálon jelentkezett az akkor induló szolgáltatáshoz tengerimalacnak. Az egzotikus nevű új portál is globális fejlesztés, otthoni főztöt kínál bárkinek, egy honlap alapján, bankkártyás regisztráció után. Az amatőr szakács maga szabja meg a fogásokat, az árat. Azt is, hogy mikor fogad vendégeket. S-né elment egy összejövetelre, ott jó benyomást keltett, mert igazán jól és innovatívan főz, és néhány éve a főzős blogokat bújja. Annyira megtetszett a magyar Yummber elindítóinak, hogy őt delegálták az Index portál bemutató cikkéhez. Az újságíró így foglalta össze a lényeget: „Ha kezdek éhes lenni, a térkép kiadja nekem a közelemben lévő, éppen aktív házigazdákat. Megjelenik egy fénykép arról, hogy mit kínálnak és mennyiért, például paprikás csirke nokedlivel 1200 Ft-ért vagy rakott krumpli ezerért. Rányomok a rakott krumplira, ami megjelenik a vendéglátónál, ő pedig visszaigazol, hogy fogad-e.” A dolog félúton van a saját főzőcskézés és az étterem között. Van-e erre tömeges igény? (Mert a taxizásra van!) És van egy más bökkenő is: ha az elfoglalt dolgozó nő rászokik arra, hogy az egy emelettel lejjebb lakó nyugdíjas hölgy főztjére fizet elő a gyerekeinek, akkor a második héten nem kerülik majd meg a Yummbert? Itt tartottunk az augusztusi lapzártakor. Néhány nappal később egy reggel nejem kirakott egy ajánlatot a Yummberre, én meg 11-kor kajánul hazatelefonáltam: van-e már „kapás”. Nem volt. Fél tizenkettőkor azonban jött egy csupa nagybetűs, diadalmas SMS: ketten bejelentkeztek fél 1-re. 2-kor hívtam őt, kíváncsi voltam, hogy sikerült, de lerázott: „Még itt vannak...” Fél háromkor ugyanígy. Aztán kiderült: adóellenőrök... Jóízűen megették az ebédet, megdicsérték az ételt, majd az ajtóból visszafordultak, hogy ők tulajdonképpen a NAV-tól vannak... Tíznél több oldalas jegyzőkönyvet vettek fel. Aztán többször is be kellett menni a magas hivatalba. Minden alkalommal nagyon civilizáltak voltak, látszott, hogy nem nagyon tudnak mit kezdeni a dologgal. Február közepén jött ki a 20000 forintos büntetés. Ha igaz, a Yummber cég kifizeti helyette. A megosztás gazdasága 3: Az AirBnb átrendezi az albérlet-piacot A BUDAPEST egyik régebbi számában elmeséltem pozitív élményeimet a megosztó gazdaság egyik sikersztorijáról, az AirBnb nevű globális szállásközvetítő portálról, hogy milyen könnyen és gyorsan találtam magamnak New York-i szállást, pont ott, ahol akartam, méghozzá tűrhető áron. Azóta a családban és a közelebbi ismeretségi körömben hárman is kezdtek lakáskiadással foglalkozni Budapes-18 A Yummber ételmegosztó szolgáltatás logója. A név az angol „yummy” (fincsi) szó és az Uber keresztezéséből származik.
