Budapest, 2016. (39. évfolyam)
3. szám, március - Szántó András: Elfelejtett érckoszorú
BUDAPEST 2016 március 2 A dolgok – eszmék, hivatások – közötti kapcsolatépítési vágyamat Herczeg Fe renc, a valaha volt Petőfi Társaság elnö ke fogalmazta meg nagyszerűen: „Sze retném, ha valaki egyszer egy finom, és jólelkű kis könyvben megírná a költészet és, mint ma mondják: a vendéglősipar egymáshoz való viszonyát. A világirodalom remekművei pompás és szinte kimeríthetetlen anyagot szolgáltatnának ehhez a könyvhöz, és maguk a vendéglősök is elcsodálkoznának, hogy a királyok és lovagok legendái mellett mekkora nagy helye jutott az emberi fantáziában az ő egyenes őseik, a kocsmárosok, csaplárosok és csárdások legendáinak.” Azt már régen érdeklődéssel figyeltem, mi volt, mi lehetett Pesten 1848. március 15-én. Az ismert események mellett működtek és tele voltak az éttermek, kávéházak, darabokat játszottak a színházban (a Bánk bánt telt ház előtt), és valószínűleg a kocsmák is jó bevétellel zárták azt a napot. Mindennek egyfajta utólagos bizonyítékát találtam meg mostanában, amikor a Magyar Vendéglősök Országos Szövetségének különleges ünnepi megemlékezésével s az azt megörökítő kiadvánnyal (A „jó öreg korcsmáros”-nak. Szerk.: F. Kiss Lajos, Szeged, 1913) találkoztam. A testületi megemlékezésekben az az igazán ritka és különös, ha nem csak a történeti események, személyek kerülnek szóba, hanem a testület tesz is valamit, valamilyen emlékezetessé, hagyománnyá váló dolgot a hajdani esemény kapcsán. Egy ilyen ritka alkalom volt 1913. március 15-e, amikorra a Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége emléket állított nemzeti hősünk családi sírboltjára. A Szövetség már tett hasonló komoly lépéseket (a Vendéglős Ipartestülettel karöltve) Budapest gyarapodása érdekében, például a János-hegyi kilátótorony megépítésének kezdeményezésével. A kilátótorony Glück Frigyes jelentős közben járásával 1910-ben elkészült. Az 1913-as események azonban szinte felülmúlták a korábbi kezdeményezést, és konkrét tettként segítették a megemlékezést. Ebben az eseményben szintén Glück Frigyes, a Pannónia Szálló tulajdonosa, a Szállodás és Vendéglős Ipartestület elnöke járt élen. Aki egyébként Kossuth halálakor Elfelejtett érckoszorú Szántó András Nagyon sok minden eszembe jut március 15-én negyvennyolc budapesti emlékeiről, eseményeiről, különösen a csaknem ötven éven át ismétlődő megemlékezések után. Ráadásul szinte mindennapos lett Petőfi sírjának kereséséről és keresőiről beszélgetni. Gyakran megpróbálom azt is, hogy összekapcsoljam fő szenvedélyemet (gasztronómia és vendéglátás) az ünnepekkel. S eközben most egy nagyon érdekes emlékre bukkantam. A Vendéglős Ipartestület vezetőségi tagjai a János-hegyi kilátó vendéglőjénél; balról a második Glück Frigyes, a testület vezetője
