Budapest, 2016. (39. évfolyam)

12. szám, december - Buza Péter: Jókai, a szőlő

BUDAPEST 2016 december 26 ugyancsak az a piros-vörös („szégyenpi ­ros”) bogyós Bronnerstraube, ezzel talál ­koztunk anyaként a Chasselas Jókai Mór fogamzástörténetében. A János árnyékában élő Józsefről viszont nagyon keveset tudunk. Ő is, miként báty­ja, s András nevű öccsük, aki 1915-ben, Miskolcon halt meg, Ádámföldön (ma: Mošurov) született, 1852. mácius 12-én. Tanítónak tanult, mesterként Nagymihály­ra (Michalovec) szegődött, az ott működő elemibe. Hamarosan mint igazgató tűnik fel a címtárakban, s ezzel egy időben, az 1880-as években tanulmányt ír Napsugár mint munkás címmel, aztán 1892-ben egy másik fontos írást is publikál a Tokaj-hegy­aljai szőlők rohamos pusztulásáról. Mert szenvedélyes fajtagyűjtő, akár csak a bá­tyja. Nagymihályi kertjének büszkeségeit áruba is bocsátja. Egy 1899. évi árjegyzékét néhány éve az Axioart árverési portálon kínálták vételre. Sajnos a tétel illusztrá­cióján a felbontás miatt nehezen olvasha­tóak a betűk és a számok, de az a témánk szempontjából döntő érdekességű tény igen, hogy CSAK muskotály szőlőket hir­det. Huszonegy fehéret, hat vöröset és két feketét. (Ez az árjegyzék egyetlen nagy­könyvtárunkban sincs meg, vagy ha még­is, nagyon eldugták.) Lázár János feltételezi, hogy csak alkal­milag látogatta meg bátyját – akkor lehet, hogy hetekre vagy hónapokra – kertjében, a szőlőtelepen álló házában. S volt bizonyo­san, amikor hozott magával Jókai Mór olt­ványokat. Hiszen megeredtek, s ma egye­dül itt tenyészik a fajta, amelyet egyébként idővel az élő gyűjtemény felmérői bátyjának a nevére vettek: több adatbázisban is Mat­hiász János nemesítési produkciói közt sze­repeltetik. Ami pedig tény: egészen biztos, hogy éppen olyan szorgalmas és tehetséges nemesítő volt – ő is főleg a csemegefajták körében –, mint János. Sorsáról, életútjáról, családjáról, szakmai karrierjéről, haláláról semmi továbbit nem tudunk. Budai Borpanoráma Amikor Jókai először látta vendégül sváb­hegyi kertjében édesanyját, aki Laborfalvi Rózával kötött (első) házasságát keményen ellenezte, a nagyasszony szinte azonnal felfüggesztette elutasító álláspontját. Két konkrét oka is volt erre. Menye éppen szár­nyast kopasztott a tornácon, ügyesen de­monstrálva, hogy nem csak a megszentelt deszkákon, de a konyha vidékén is helyt­áll. A másik ok, hogy a szőlőtábla legfelső szintjéről (ezt most a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület épületének keleti homlokzata előtt futó ösvény jelöli ki) nagyszerű kilátás nyílott (s nyílik) Budára és Pestre. Jókai büszkén bemutatta édesa­nyjának mint birtoka legfőbb attrakcióját, nagy elismerést szerezve: a nagyasszonyt lenyűgözte a látvány. Jókai később meg is festette, mintegy védjegyeként kerti para­dicsomának (a Kadarka Kör BUDAI BOR­PANORÁMÁNAK nevezte el ezt a spek­tákulumot, a festmény reprodukciója fölé oda is írtuk azon a táblán, amely a kilátó ösvény súlypontját jelöli). A panoráma-sétány kiépítése – tulajdon­képpen mértéktartó tereprendezéssel törté­nő kialakítása – része a Jókai Mór fajta te­lepítését keretbe foglaló koncepciónak. A korláttal terasszá igazított sétány déli pont­jánál egy kiülővel ér majd véget. Lábunk alatt fekszik Kadarkáink Kertje, a Kadarka kör szőlőse, amelynek terméséből 2016-ra már újjászületett a hajdani híres vörös bor, a budai reinkarnációja, az ANNO. A ven­dégfogadó, bórkóstolásra is alkalmas ven­déglátó teret délről egy sor Jókai-szőlő zárja majd le, pergolára felfuttatva dús lombját. 2017 tavaszán érkeznek meg Kecske­métről Budára az oltványok, hogy a lu­gasfalat 2018-ban már teljes pompájában élvezhessük, árnyékában borozgatva. Ke­letről a megszentelt placcot korlát határol­ja, mintázata Jókai egykori nyaralójának teraszkorlátját imitálja. Terveink szerint egy másik háromméteres korlátszakasz határolja majd a panoráma-sétány hang­súlyos szakaszát is. ●

Next

/
Thumbnails
Contents