Budapest, 2016. (39. évfolyam)
12. szám, december - Horváth Júlia Borbála: DÉLUTÁN - Ez durva jó!
BUDAPEST 2016 december 23 Én majd wifit rendelek a sírom mellé... – a modernebbje nehéz helyzetekben is haladna a korral, a többiek hiszik is, nem is, és kételkednek a visszatérésben. Végül e cikk főszereplői, a szórólapos, a tűzoltó, a takarító, az útépítő, a bérkísérő, megállapodnak abban, hogy mielőtt ingatlan-beruházásra adnák a fejüket, előbb a lóversenypályán próbálnak szerencsét (az énekes kőműves elfoglaltságra hivatkozva már az elején kihúzta magát a teendők alól, az utcai mutatványos pedig valahol útközben elveszett), s a csoport egy kiemelten borús vasárnapi napon nekiindul szerencsét próbálni. Érzik, hogy az életük forog kockán, s közös érdekük, hogy ez a nap különösen jól sikerüljön: egyszóval a lé a tét... – mind átlátják a helyzetet, és termé szetes optimizmussal a megoldás/ pénztár irányába fordulnak, ahol csupa szórólapos, tűzoltó, takarító, útépítő, bérkísérő, és más hozzájuk hasonló nyertes-jelölt izgulja végig a délutánt. Mielőtt azonban megteszik tétjeiket, tudni akarják, mégis kinek a kezébe helyezik sorsukat, és a versenyzőket kívánják látni. A körfuttatóban éppen felvezetik a lovakat: nekem az egyes tetszik... és a kettes... a hármas... a négyes... ötös... hatos... – és így tovább egészen tizenva lahányig, ahányan csak indulnak a versenyen: minden ló roppant cuki... Az első-fogadók áhítattal vizsgálják, vajon ki lesz az ő emberük, merthogy a zsokék is felvonulnak; kicsi nők és kicsi férfiak, közülük háromnak másfél-másfél kiló pótsúlyt is a nyergébe pakolnak. Szerintem... a nyolcas és a tizenkettes... Első második helyen, vagyis helyre kérem... – Ezerkétszáz forintra sikeredik a tét, a közönség a korláthoz vonul, tíz perc múlva rajt. Bahama és Sleepy Soldier (8; 12) közepes lelkesedéssel vonul az indítóbokszba, Sleepy az utolsó pillanatban kifarol, aztán elindul a mezőny. A hajtók nem kímélik a pálcát, végül Sleepy a harmadik, Bahama pedig ötnegyed hosszal a negyedik helyen ér célba. Nyertem... – a harmadik helyezés hatszáz nyolcvan forintot hoz a konyhára, melytől feltámad a játékkedv; lássuk a következő futam versenyzőit. Ló és lovas újból körbekelleti magát a publikum előtt, egy Altay nevű teli-, de legalábbis félvér paripa kimagasló szimpáti ával szaggatja az istrángot. Nekem ő kell... szóval az első háromba kérem megtenni... – a pénztáros mosolyogva javít: akkor helyre kéri, csókolom... A nézők a pálya széléhez húzódnak, és a korláton könyökölve fázósan húzzák ösz sze a kabátjukat. A többség rezzenéstelen arccal bámul előre, mások a fogukat szívják: a durva életbe... – bosszankodnak, és nem mosollyal nem tépik szét és nem dobják a hátuk mögé a győztes tikettet, hanem egyszerűen nem nyertek és kész, kuka. Én viszont nyertem... – elvégre azért járnak ide a népek, ezúttal tizenhétszeres szorzó a kifizetés. A szórólapos, a tűzoltó, a takarító, az útépítő, a bérkísérő egy emberként örül a kivételes nyereménynek, és máris a következő futam felé irányítják a figyelmüket. A tét óriási: kétszer sikerült, mi lesz harmadjára? – Kisördög kér szerepet a történetben, s amikor a lovak bemutatkoznak, kilences rajtszámmal egy kedves, kistermetű csacsi ló (9) bohókázik körbe, látszik rajta, őt igazán nem érdekli, hogy a többiek más súlycsoportból valók. Sze gény, a kutya se szavazna rá... – E ponton megakad a profivá válás folyamata, amin az a kérdés sem segít, hogy: miért ne tör ténhetne csoda? – és az alternatív gondol kodású fogadó legszívesebben bukmékert keresne maga helyett. Hiszen ugyanolyan nehéz eltalálni az utolsót, mint az elsőt... – mentegetőzéssel tele a padlás, és a fogadó lerázza magáról a társak aggodalmaskodását: Megőrültél? Feltennéd az összes pénzed arra a gebére? Jólesne neki... – ez mindennek a teteje, és a józanok tábora végleg elfordul a hazárdőrtől, aki a fogadóházhoz igyekezvén hallja, hogy egy Esti Kornél nevű lóversenyző (3) is rajthoz áll. A társaknak megfelelendő, s amiért ennyire irodalom-érzékeny a közeg, kissé igazít a téten, és két győztest nevez meg: a kilencest és a hármast kérem, hely re... – a pénztáros gyakorlott mozdulattal besöpri a lóvét. A közönség újból a korláthoz húzódik, locsolókocsis egyengeti a pályát, és a traktor behúzza a rajtbokszokat. Kedves vendégeink, a mai utolsó, egyben legizgalmasabb futam következik, amelynek favoritja Esti Kornél... – a hangos bemondó emeli a hangját, a szórólapos, a bérkísérő és a többiek fellélegeznek, hogy ez a csacsi barátjuk mégiscsak Fortuna kegyeltje, hiszen a gebe mellett, tudtán kívül az igazi esélyest is megtette. A kilenceske készségesen beáll a bokszba, engedelmesen mosolyog és köszönti a nézőket, a többiek kéretik magukat, s hirtelen elrajtol a mezőny. Az élboly öt lóból áll, vagyis robog, mint egy autókonvoj követik egymást a lovak, a második hullámban heten futnak, köztük Estivel. Intelligens ló nem áll le dulakodni... – vigasztalják ma gukat a rajongók, hatszáz méter után ösz szeolvad a mezőny, alig látni, ki kicsoda, a célegyenesben még bárki nyerhet, a nézők felugranak, és biztatják a sajátjaikat; még kétszáz méter, száz, tíz, és vége. A szintetikus pályán megtartott, Viszontlátásra Hendikep hivatalos végeredménye: első Almabor (5), második Pakalaka Bum Bum (7), harmadik Eisvogel (6) ... Esti Kornél (3) az utolsó helyen végzett... – A fogadók a fejüket fogják, olyan meglepetés született, amilyenre senki sem számított. Ebből a pénzből kriptát bérelhettél volna... – keseregnek a szurkolótársak, de a vérbeli fogadó tüstént helyére teszi a dolgokat: eltaláltam, hogy ki lesz az utolsó vagy nem? Egyébként annyit veszítet tem, amennyit nyertem, és sokkal jobb a kedvünk, mintha otthon maradtunk volna; boldog Újévet kívánok! ●
