Budapest, 2016. (39. évfolyam)
12. szám, december - Csontó Sándor: TERESEDÉS - Örökbecs
BUDAPEST 2016 december 21 mellszobrot is kapott (Marton László). Ezt ma már hiába keresnénk, mert a büsztöt az ezredfordulón, a tér átépítésekor a Budapest Galéria Lajos utcai kiállítóudvarában helyezték el, ahonnan ellopták. 2010-ben aztán a szobrot újraöntötték, és a Központi Fizikai Kutatóintézet csillebérci atomreaktora mellé került. (A köztérkép.hu találata.) Atombiztos, mert itt senki nem láthatja, és senki nem meri elcsórni. Persze egy ilyen kiemelt környék nem maradhatott emlékmű nélkül, és Marton László újabb lehetőséget kapott a sorstól. Kétszer ugyanarra a helyre tervezni, ilyen is csak százévenként egyszer történik! 2000-ben készült el a Cantata Profana kút, melynek ihletője Bartók Béla gyönyörű szerzeménye volt. A hatalmas oszlop tetején kilenc csodaszarvas (szarvassá vált fiú) tör ki a sűrűből, körben a kolindák rovásírásos szövege kissé nyaktörő módon olvasható. Látványos, de talán hatásosabb lenne, ha kicsit közelebb lenne az emberekhez. Bezzeg a szomszéd sarkon fészkelő, kardot nyelt szárnyas! Azt már kevesebben tudják, hogy Bartókot az 1930-as évek Magyarországán tapasztalható morális krízis késztette a mű megkomponálására, a népek egymásrautaltságát és összefogását hirdetve. Aktuális ma is, nemdebár? A hűvös őszi idő dacára egy lélek sincs idekint, se nyugdíjas, se kismama, se kutyasétáltató, még koldus se. (Ezen a környéken amúgy is ritka, mint a fehér holló.) A tér sajnos rég elveszítette egységes arculatát, foghíjas telke parkolóként hasznosítva, mellette modern bankszékház, mértéktartó homlokzattal. S hogy milyen édesszájúak ezek a németvölgyiek? Száz méteren belül vagy nyolc pékség, cuki, presszó kínál desszerteket, csak egy apró nem bírt lépést tartani a korszellemmel, és meglepetésre az à table! boulangerie-patisserie se. Szemben a Villa Bagatelle villog decens és kiérdemelt előkelőségével. A Diogenes vinotékába éppen ottjártunkkor szállították húsz literes marmonkannákban a minőségi bort. Diogenész, a hordóban lakozó kötekedő bölcs – aki tojt megfelelni a társadalmi elvárásoknak –, bizonyára megjegyezné: – Csak tudnám, ki issza el előlem a napi egy iccét ebből, itt? Harisnyákból – hölgyeim! – 52 féle színből lehet válogatni, s aki nem talál, az húzzon magára cicanadrágot. Szaladjon a szem utána! A Kincskráter – ki nem találnák – egy ötvös-ékszerész üzlete a bálanyitogató turi mellett. Gyászkeretet kíván, hogy 29 év után bezárt a Krakovits papírkereskedés, s az Életház biocentrum sem bírt az idővel, rolója földig lóg szégyenében. A túloldalon a virágboltok elől a borostyánnal futtatott kis cipőjavító házikó viszi el a pálmát. Back to the future. Az Ugocsa mozgóban anno Bergman ment – talán a Suttogások és sikolyok. Szégyen, nem emlékszem biztosan, mert mindet láttam a Diadal (Tabán) moziban bérletes előadásokon –, azzal a csodálatos Personával, Liv Ullmannal a főszerepben. Valósággal üldöztem akkoriban a hasonló típusú, rejtett szépségű, szöszke lányokat a városban, annyira beleszerelmesedtem a művésznőbe. A Szenvedélyt már akkor megtapasztaltam a Szoboszlai utca jéghideg garzonjának kopott bőrgarnitúráján Szabados Ancsával, a házon ma is vakon virít a RUHÁZAT felirat. És később Színről színre átéltem a Jelenetek egy házasságból minden kínját, és kiver a Hideg veríték, hogy ennyi ideig Kígyótojáson ültem. A Tik-Tak presszóban már elkongatták az utolsó kört. – A záróra magára is vonatkozik, köszönjön el szépen! ● Sebestyén László camera obscura felvétele
