Budapest, 2016. (39. évfolyam)
11. szám, november - Kálmán Dániel: Zsinagóga a föld alatt
BUDAPEST 2016 november 24 Az első zsidó telepesek már nem sokkal az 1241–1242. évi tatárjárás utáni alapítást követően megjelentek az akkor még Novus mons Pestiensis, Pestújhegy nevet viselő Buda területén. Az első zsidó negyed a Szent György (akkor Zsidó) utca és a mai Palota út környékén jött létre, az utcához hasonlóan a közelben álló Zsidó (később Fehérvári) kapu is innen vette a nevét. Pontos lokalizálása tíz évvel ezelőttig bizonytalan volt, ekkor találták meg a mai Palota út alatt fekvő zsinagóga és mellette, a volt József-kert alatt a mikve maradványait. (Utóbbi tavaly szeptembertől hetente egy napon két alkalommal látogatható.) A temető a várfalon kívül, a mai Alagút, Roham és Pauler utcák közötti területen feküdt (ide temették a budai keresztények 1541-ben meggyilkolt bíráját, a magyar joggyakorlatot évszázadokra meghatározó Hármaskönyv szerzőjét, Verbőczi Istvánt is). A negyed 1360-ban, lakóinak kiűzésével szűnt meg, azonban a zsidók már négy év múlva visszaköltözhettek. Igaz, egykori házaik addigra magyar főurak tulajdonában voltak, így új lakónegyedük a a mai Táncsis Mihály utca két oldalán jött létre. Ez a második alapítás tartósabbnak bizonyult. Kisebb megszakításokkal egészen a város 1686. évi visszafoglalásáig ez volt a budai zsidó negyed, a Zsidó utca elnevezés pedig még a visszafoglalást követő bő fél évszázadig fennmaradt. Késő gótikus zsinagógája 1461-ben épült, és szintén I. Má tyás uralkodása alatt jött létre a főúri rangú zsidóprefektusi hivatal, amelyet kezdettől fogva a Mendel -család tagjai töltöttek be – elsőként Jakab , 1516-ig –, akik a Zsidó utca mindkét oldalán rendelkeztek házhellyel, a kettőt emelet magasságban utcahíd kötötte össze egymással. A mohácsi győzelem után Budát kifosztó török seregek a város zsidó lakosságát is magukkal vitték Konstantinápolyba. 1541-ben tért vissza egy részük Budára, és helyreállítását követően újra birtokba vehették az 1530-as ostromban megrongálódott középkori épületet. (A török korban egyébként a régi mellett egy új, szefárd zsinagóga is működött az egykori Mendel-palota épületében.) Az imaház és a középkori budai zsidónegyed sorsát Buda 1686-os visszafoglalása pecsételte meg végleg. A pusztulást a prágai születésű, fogolyként Budára került, majd ott rabbivá emelkedett Schulhof Izsák (1650 k.–1733) – maga is az esemé nyek részese és elszenvedője – örökítette meg Budai krónika (Megillat Ofen) című művében. Az ostrom során a zsidók nagy része a zsinagógába menekült, amelyet eleinte dragonyosok védelmeztek, később azonban a várba betörő keresztény csapatok ide is behatoltak, megölve mindenkit, aki ott tartózkodott – köztük Schulhof feleségét és fiát is –, majd felgyújtották az épületet. Az ostrom túlélőinek egy része fogolyként szóródott szét az országban és Európában: tízen az Esterházy-birtok Kismartonba, sokan Győrbe és Komáromba, számos előkelőségük pedig Berlinbe került. A. A kimenekített zsidók nagy része – köztük Schulhof Izsák – Nikolsburgban talált új otthonra. Nagyjából eddig tart mindaz, amit a késő középkori budai zsinagógáról az írott források alapján tudunk. Az épület pontos helye Buda visszafoglalása után feledésbe merült. Csupán 1964-ben kerültek napvilágra a maradványok a Táncsics utca 23. számú telken, miután a 26. szám alatti házban, a Zolnay László, Feuerné Tóth Rózsa és Gedai István régészek irányítá sával végzett műemléki munkálatoknak köszönhetően felszín felett feltárták, majd helyreállították a török korban épült, ma emlékmúzeumként működő szefárd zsinagógát. Az ásatás során az is bizonyossá vált, hogy ha a 26,26 méter hosszú, 10,73 méter széles és 8,5–9 méter boltozatmagasságú épület fennmarad, ma közép-európai viszonylatban is egyedülálló lenne, mintegy kétszerese a prágai Régiúj-zsinagógának. Legújabb kori sorsa a jelenkori magyar politika és műemlékvédelem ellentmondásosságának tükre is lehetne. Ahogyan azt a feltárás már 1964-ben megállapította, ma is lehetséges volna – ha nem is az 1461-es, de a török kori állapotok szerinti – részleges rekonstrukciója. Csupán a női karzat fölött található egy újkori épület, az 1945 óta már szintén egykorivá „érett” Horányi-Zichy-palota. Scheiber Sándor nyelvészprofesszor, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója azonban hiába kapott volna támogatást a rekonstrukciós költségekre amerikai zsidó szervezetektől, a magyarországi Állami Zsinagóga a föld alatt Kálmán Dániel „Az öreg Prága, vörös háztetőivel, kacskaringóival, tornyaival a legszomorúbb város a világon”, írja 1992-es „What They Left Behind” című esszéjében Michael Chabon, a közép-európai fővárosokat ért világháborús pusztításra utalva, amelyet a város viszonylag sértetlenül átvészelt. Tudjuk azonban – többek között éppen Prága példájából –, hogy a középkori/kora újkori örökség pusztulása változó mértékben ugyan, de a háborúk, vagy tudatos városrendezés következtében már korábban elkezdődött. Ennek gyakran a zsidó negyed volt leginkább kitéve. A középkori Buda, a mai Várnegyed zsidó emlékeinek valamivel szerencsésebb osztályrész jutott.
