Budapest, 2016. (39. évfolyam)
2. szám, február
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXIX. évfolyam, 2. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam: 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV–XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Csontó Sándor, Hidvégi Violetta, Kirschner Péter, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Zeke Gyula Facebook oldalunk szerkesztője: Vadász Ágnes A szerkesztés mûhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1054 Budapest, Honvéd utca 3. E-mail: budapestfolyoirat@summa-artium.hu Honlap: www.budapestfolyoirat.hu Kiadja Summa Artium Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Török András 1054 Budapest, Honvéd utca 3. Telefon: 318-3938, fax: 318-3938 Lapigazgató Szűcs Andrea A BUDAPEST partnere a Városháza Kiadó Kiadóvezető: Csomós Miklós Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1. Telefon: 411-5000 Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését az NKA támogatja Tördelés: Görög Gábor Nyomdai munka: Pharma Press® Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Sokféle, de: puceráj (8. oldal) A hátsó borítón: Budapest ostroma (2. oldal) BUDAPEST 2016 február BUDAPEST a legjobb úton halad – visszafelé. Az 1920-as évektől álmodoztak az 1 milliós városban Nagy Budapestről, amelyet végül 1950-ben alakítottak ki és tettek 1,8 millióssá. 1971-ben határozták meg agglomerációját az akkor már 2 milliós főváros körüli 44 településsel (plusz félmillió lakos), amelyet 1997-ben 78, 2005-ben pedig 81 településre bővítettek (több mint 800 ezer városhatáron kívüli lakos). 1999-ben törvénnyel született meg a Budapestet és Pest megyét magába foglaló Közép-magyarországi Régió (KMR, 2,9 millió lakossal) és ennek Regionális Fejlesztési Tanácsa. Az integrációs törekvések csúcspontját a 2005-ben újonnan megalapított Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanács és az ugyanebben az évben alapított Budapesti Közlekedési Szövetség (BKSZ) jelentette, lefedve a Budapest környéki, kötöttpályás közlekedési eszközökkel elérhető területet. A modern közgazdaságtan és területi földrajztudomány már régóta tisztában van a nagyvárosok körüli funkcionális várostérségek fontosságával. E térségek, melyeket legkönnyebben a munkába járás hatókörével lehet lehatárolni, egy munkaerőpiacot és egységes lakáspiacot képeznek. A nagyvárosok nemzetközi versenyképessége szempontjából kulcskérdés, hogy e térség közös vízió és stratégiai koncepció alapján fejlődjék, a térségen belüli önkormányzatok optimális módon együttműködjenek. A BKSZ-t a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, Budapest Fővárosi Önkormányzata és Pest megye Önkormányzata közösen hívták életre, mintegy elismerve, hogy Magyarország legnagyobb, szervesen összetartozó városi területének színvonalas működése érdekében az országos és a térségi szereplőknek kötelező kooperálniuk. Budapest nagyvárosi térsége 2,8 millió lakosával ráadásul jóval nagyobb a budapesti agglomerációnál: nagyságrendileg a KMR-el esik egybe, ha attól területében némileg el is tér. Határain belül kellene tehát minél erősebb kooperációt kialakítani, a lehetőségek szerint közös intézmények erejénél fogva is. A 2010-es kormányváltás óta azonban ezt már nem érti a politika. 2011-ben a kormány a BKSZ-t néhány hét alatt megszüntette. 2012. január elsejei hatállyal felszámolta a kötelezően létrehozott regionális fejlesztési tanácsokat és a kistérségieket, velük együtt a Budapesti Agglomerációs Fejlesztési Tanácsot is. 2015 végén pedig döntés született a Közép-magyarországi Régió kettéválasztásáról. Az ország regionalizálására és ezen belül a KMR kialakítására elsősorban az EU-tól érkező fejlesztési források tervezése és elosztása miatt került sor. Gazdasági fejlettsége miatt azonban a KMR már a 2007–2013-as időszakban fokozatosan kikerült a nagymértékben támogatandó régiók sorából, 2014–2020 között a többi magyar régiónál jóval kevesebb támogatásban részesül. További megszorítás, hogy e fejlett régióban gazdasági vállalkozások letelepedését nem lehet közpénzekkel támogatni. Ezért Pest megye a 2000-es évek elejétől állandóan szorgalmazta, hogy a KMR váljon szét, mert önálló régióként a fejletlen területeknek járó magasabb támogatásokhoz tudna hozzájutni. Budapest ugyanakkor az együvé tartozás előnyeire hivatkozva ellenezte a szétválást. A 2000-es évek második felében a kérdés kritikussá vált: Pest megye önkormányzata a szétválás, míg Budapest önkormányzata az együttmaradás mellett hozott döntést – mindkét esetben egyhangú, azaz pártokon átívelő állásfoglalások születtek! A kormány végül nem változtatta meg a KMR-t, többek között azért, mert a régió kettéválása után Pest megyének járó plusz EU-s pénzek a többi hat, jórészt még Pest megyénél is fejletlenebb régió pénzeit csökkentették volna. Ugyanez a helyzet ma is, de a döntéshozást illetően ma már más az eljárás szelleme és rendje. Míg Pest megye részletes háttértanulmányt készíttetett, amely egyoldalúan csak a szétválás előnyeit mutatta be, Budapest nem sokat vizsgálódott, és a Fővárosi Közgyűlés (alig öt perces „vita” után) a szétválás mellett foglalt állást. A főpolgármester szerint „nem szabad kitolni a megyével. Budapestnek meg úgyis mindegy”. Pedig nem mindegy! A szétválasztásnak nem csak az lesz a következménye, hogy az EU-s pénzek egy része a fejletlenebb régióktól Pest megyéhez kerül. Várható a beruházások átcsoportosulása is: a Budapestet megcélzó beruházók a városhatáron kívül fognak letelepedni az ottani beruházási támogatások miatt – megadva a végső kegyelemdöfést a budapesti barnamezős területeknek. A regionális megközelítés gyakorlata lényegében megszűnt, már csak központi ágazati tervezés folyik. A politika nem azt vizsgálta, hogy a kooperációs mechanizmusok miért nem működnek jól, e helyett ezeket egytől egyig megszüntette. Hatékony kooperációs formák hiányában Magyarország legfejlettebb régióját, az egyetlen európai szinten versenyképes városi térséget fokozódó mértékben a széthúzás, az egymás elleni harc fogja jellemezni, amelyet az országos politika persze jól ki tud majd használni. Magára maradt, és meg is érdemli, mert nem tiltakozott ellene BUDAPEST
