Budapest, 2016. (39. évfolyam)
8. szám, augusztus - Tóth Vilmos: Az eltévedt kőtöredék
BUDAPEST 2016 augusztus 25 A Salgótarjáni utcai zsidó temető kutatásával töltött évek során számos különös és felkavaró dologgal találkoztam ebben a páratlanul érdekes, egyedülálló hangulatú sírkertben. Mind közül az egyik legfurcsább egy lelet volt, a szó szoros értelmében: ha nem is föld, de vastag avarréteg alól került napvilágra a temető középső és északi útjának találkozásánál, miután szerencsés módon feltűnt az avarból kilógó sarka. A sírkőtöredékről hamar kiderült, hogy nem tartozhat a temető egyik síremlékéhez sem, mivel egy keresztény hölgy nevét örökíti meg. A szépen kifaragott családi címer alatt a Baloghy Elekné asszonynév olvasható, valamint a leánykori név töredéke, amiből azonban kiderül, hogy a hölgy a Zerdahelyi családból származott. Ez utóbbi bizonyult a döntő információnak. Nagy Iván alapmű vének (Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal) tizenkettedik kötetében megtalálható a családfa, azon pedig Baloghy Elekné Zerdahelyi Magdolna neve, aki a család protestáns ágához tartozott. A sírkőtöredéken jól olvasható a halálozás dátuma: 1872. augusztus 9. Ez az adat csak növeli a lelet titokzatosságát, hiszen a Salgótarjáni utcai temetőt 1874 júniusában vették használatba. A kő eredeti helye nyilvánvalóan a falon túl, a szomszédos, negyed századdal korábban megnyitott Kerepesi úti temetőben lehetett, de hogy hogyan kerülhetett a zsidó temetőbe, a temetőfaltól viszonylag nagy távolságra, arra nincs magyarázat. Maga a kőanyag nem képvisel akkora értéket, hogy a mindkét temetőt gyakran látogató gyűjtögetők érdemesnek tarthatták volna magukkal hurcolni. Bár Baloghy Eleknének négy gyermeke is volt, a síremléket a felirat szerint mégis a fivére emeltette, akinek neve emiatt szintén szerepelt a kövön, de éppen az a rész hiányzik, ahová a keresztnevét vésték. Nagy Iván kötetének megjelenésekor, 1865-ben Baloghyné fivérei közül még biztosan élt Zerdahelyi Ince ország y gyűlési képviselő, Nyitra vármegye volt alispánja: talán ő állíttatta elhunyt nővére emlékkövét. Nagy Iván a két család címeréről metszetet is közöl, az első kötet 148. oldalán látható a Baloghy-, a tizenkettedik kötet 354. oldalán pedig a Zerdahelyi-címer. Ezek alapján megállapítható, hogy a sírkövön látható ábrázolás mindkét családra utal, de nem kettős címer formájában, hanem egyetlen pajzson belül egyesíti a két család jelképeit: előbbiről a kürtöt, a kardot és a keresztbe tett nyilakat, utóbbiról a három nyilat tartó páncélos kart, az íjat és a csillagot, valamint a mindkét címerben látható koronát. A családnév sajátos formában olvasható a sírkövön. A Zerdahelyi család a nyitra-zerdahelyi – néhol: nyitra-szerdahelyi – nemesi előnevet viselte, a felirat azonban az előnevet és a családnevet összevonva Nyitra-Zerdahelyi Magdolnának nevezi az elhunytat. A sírkő formája is nagyon érdekes: a szöveg elrendezése alapján háromszög vagy csúcsára állított négyszög alakú lehetett. Baloghy Elekné „eltévedt” síremlékének töredékét kérésemre a temető gondnoka tavaly ősszel kiemelte, és ideiglenesen a bejárati épület melletti udvaron helyeztük el. A zsidó temetőben előkerült keresztény sírkő jelenleg itt várja további sorsát és rejtélyének megoldódását. ● Az eltévedt kőtöredék szöveg és fotó: Tóth Vilmos
